2017.10.20. 06:45
Idilli kép keltette békesség avagy a lopás
A két történetnek nincs köze egymáshoz – viszont nagyon élveztem mindegyiket!
Az elsőben régi barátom mesélt arról, mennyire szereti ezt a mostani, csodás, őszi időt, a napfényt, a langymeleget, amikor nyugodtan lesétálhat a Duna-partra, ahol nemcsak a késő ősz szépséges színeit élvezheti, madárcsicsergéssel, valamint a folyam halk csobogásával kiegészítve, hanem nyugodtan átadhatja magát a mindezzel együttjáró békének és nyugalomnak is.
- Amikor mindemellett elképzeled, hogy a csendesen ringatózó hullámok elsodorják ellenségeidet is, annál szebb nincs... – tette hozzá, ellenpontozva az idilli kép keltette békességet.
A másik történetben régmúlt kamaszkorára emlékezett másik barátom, felidézve, hogy amikor felébredt benne a tudásvágy, ami, sajnos, ellentétben állt családja anyagi lehetőségeivel, akkor nem restellte ellopni a városrészi könyvtárból az addig általa látott legnagyobb enciklopédiát, hogy oldalról oldalra befalja az ott tárolt tudásmennyiséget.
Aztán felébredt benne a lelkiismeret – és óriási kockázatokat vállalva: visszalopta a könyvet ugyanoda...