2017.11.28. 06:45
Erre nincs busman
Hál’ Istennek úgy múlt el fölöttem a Black Friday (Fekete Péntek? Vajon ki nevezte így el a nagy vásárlói kedvezmények napját?!), hogy csak utólag értesültem róla.
Igaz, ha előre tudom, akkor sem megyek vásárolni: gyűlölöm a tömeget, a harácsolást nemkülönben.
Vagyis: ha előre tudom, akkor biztos, hogy szabadságot veszek ki és egy álló napra bezárkózom otthon. Inkább kenyéren és vízen, mint tülekedni egy boltajtónál, vagy akár csak az utcán összefutni a szerzéstől megittasult emberekkel...
Volt egy barátom, aki szinte nap mint nap megmutatta nekem, mit szerzett frissen, milyen kedvező áron, és mi mindenre jó az a vacak, amit épp vett – hogy aztán behajítsa a spájzba, a padlásra vagy a pincébe, és nagy valószínűséggel soha többé ne vegye elő.
Volt szerencsém (?) költöztetni az illetőt: kukaszámra szórta ki az ilyen, sose használt limlomot...
Egy másik ismerős egyszerre tíz alumíniumvödröt vett, mert ötven százalékkal leértékelték. Egy se kellett neki, soha, se előtte, se utána...
Ilyenkor a busmanok jutnak eszembe: csak annyi holmijuk van, amennyit elbírnak.
