Sajátos társadalmi réteg a zebrán és a járdán

Kezdem azt hinni, hogy soha. Mert ők azok, akik magasan hordják az orrukat. Talán túlontúl is magasan. Felszegett állal tekernek, talán még egy-egy félmosolyt is megvillantanak, mintha valamiféle helyzetkomikum lenne, amit művelnek, mintha megengedhetnék maguknak, hogy felülírják a szabályokat, amelyek alól egyébként ők sem kivételek, csak éppen ezzel nem törődnek. Nekünk, földön járóknak kell figyelnünk, óvatosnak lennünk a saját pályánkon, és utat engedni nekik, előzékenyen félrehúzódni még a zebrán is, ha szembe jönnek, különben le kellene szállniuk a nyeregből. Rosszalló pillantásokkal viszonozzák a téblábolást, a bizonytalan oldallépéseket, a toporgást pedig egyenesen tűrhetetlennek tartják. Teketóriázás nélkül nekilódulnak,

nem csökkentik a sebességet…

Sajátos társadalmi réteget alkotnak a járdán és zebrán tekerő biciklisek. De nem a kerékpárúton, hanem a járdán és a zebrán.