A DH egypercese

2016.12.06. 16:59

A virgács becsülete

Nem voltam én rossz fiú, sőt, ám anno mindig kaptam virgácsot.

Szabó Szabolcs

Gyermekéveim első évtizedének jelentősebb szeletét még az átkosban télapóztam, elnézést, akarom írni pre-mikulásoztam át. Az óvodai, vállalati, lakónegyedi, szülői Téla..., szóval Mikulás-alapú összetereléseken az átlátszó pirosló zacskó mellé mindig ott volt a virgács, az aranyosan ezüstösre fújt gallyköteg. Imádtam. Utólagos felhasználási értéket tekintve jóval többet ki lehetett hozni belőle, mint egy koppanósra merevedett csokialakból.

Megvallva az őszintét,a diónak és az almának akkoriban nem igazán bírtunk örülni. A helyzet annyiban módosult, hogy értékcsökkent csokoládéból teli a padlás, ám a minőségi dió kilója az egekben. Visszakanyarodva a virgácsdilemmához. Pár éve még a nagy multik is kosárban árulták a vélt vagy valós bűnökért osztogatott virgácsot, mára pedig szinte kiveszett e morális fegyelmező eszköz. Szomorúan konstatáltam mindezt - jó volt rossz gyereknek lenni. Pedig nagy szükség lenne még a virgácsra. Bűneink számosak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!