2018.10.24. 07:45
Az emlékezés célja
Nyergestetõ, 2016. március 15. Résztvevõk az 1848-49-es szabadságharc kitörésének 168. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a szabadságharcosok tiszteletére állított emlékmûnél a székelyföldi Nyergestetõn 2016. március 15-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Akaratlanul is előjön belőlem a kisiskolás, amikor felsorakozunk valamely nemzeti ünnep köszöntésére. Hiába hallgatjuk meg a legjobban sikerült szónoklatokat, nézzük végig a legszebb előadásokat, távozóban mégis minden lépésnél fakul bennünk az átéltek élménye.
Ritka, amikor másképp történik.
Nekem már két, egymást követő évben volt szerencsém végighallgatni egy olyan ünnepet Nagyvenyimen, amikor katarzissal jöhettem el.
A jelek szerint ez nem véletlen, hanem koncepció.
Koncepció, hogy olyan, jobbára fiatal előadóművészekkel (van papírjuk erről vagy nincs, mit se számít!) akarják emlékezetessé tenni azt, aminek emlékezete fontos és kívánatos, akik lelket és lelkesedést visznek az emlékezésbe, olyan maradandó élményt adnak, ami sokáig elkísér még.
Számomra Nagy Imre eredeti rádióbeszédei adtak most ilyen élményt. Azok a rádióbeszédek, amikről már nagyon sokat hallottam, olvastam, ismertem a szövegüket – de még sosem éltem át az 1956-os miniszterelnök hangján. Nem is értem, hogy ez idáig miért nem jutott eszébe senkinek sem?
Nagy Imrétől magától hallani: „A kormány a helyén van!” – s tudni, hogy következő cselekedete szolgálati helyének, a magyar országgyűlés épületének az elhagyása volt, ez legalábbis továbbgondolásra érdemes.
Márpedig mi az emlékezés célja, ha nem ez?
