A DH EGYPERCESE

2018.09.21. 07:15

Hős gének

Képregény. Engem valahogy sosem vonzott ez a világ, se a direkt értelemben vett, papírra nyomtatott, lapozgatós verzió, sem a tömegízlést kiszolgáló mozifilmdömping, ami ezekre épül, de a téma kulturális jelenléte annál inkább megmozgatta a fantáziámat.

Tóth Alexandra

Az első Superman-képregény egy példánya

Forrás: AFP PHOTO

Fotó: Timothy A. CLARY

Ezért – is – kezdtem el foglalkozni a fesztivállal. Persze, mint újságírót a rendezvény háttere, a szervezők kiléte és a program maga is érdekelt, de magánemberként inkább az, hogy miben rejlik a képregények vonzereje. Fesztivált, vagy egyáltalán összejövetelt szervezni nekik nem egy egyedi ötlet, hiszen a nagyszabású, több ezer embert megmozgató országos képregényes megmozdulások nem számítanak ritkaságnak, ugyanakkor ritkán hallunk kalandregényesek vagy krimisek fesztiváljáról például. Ez valahogy teljesen más, egy átmeneti műfaj valahol az irodalom és képzőművészet határán, ami nagyobb képzelőerőt igényel, mint egy film, de kevesebbet, mint egy illusztráció nélküli történet és jobban magával ragad, mint bármi más, hiszen a szabadság és a kötöttség közt mozgunk, amikor kedvenc karaktereink legújabb kalandjairól olvasunk. Hatványozottan igaz ez a szuperhősös vonalra, hiszen nincs, ami jobban bekebelezné a képregény forgatóját, mint valaki, aki mindenre – is – képes. Ki ne akarna testileg-lelkileg erős és legyőzhetetlen lenni, olyan, akire mindig számítani lehet, morális és erkölcsi felelősségtudattal megáldva? Kiben ne munkálkodnának a hős gének? Talán hősiességünk vágya szerettette meg velünk a képregényhősöket?

Ki ne vágyna arra, hogy maga is ünnepelt szuperhős legyen?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!