Nem kisiskolás fokon

Erre az alkalomra mindenkinek van egy tartalékverse, amit leginkább egy közösségi oldalra posztolt bejegyzés formájában a világ orra alá tol: tessék, én is olvasó, irodalomkedvelő személy vagyok, ment a padlásra, ment serényen, ilyesmi. Verset lehet a neten is megosztani, de ki is lehet vinni az utcára. A közterületen kiragasztott lírai alkotások mellett azért nehéz elmenni, ez egy igazán eredeti, és mondhatni trendi megközelítése a témának. Szerdán reggel például a móriczos diákok kezdtek egy jól szervezett versragasztgatásos turnéba, a város több pontjára is eljuttatták az osztályok kedvenc verseiket. Este egy magánakció keretén belül felkutattam párat, kíváncsi voltam, mennyire vevők a dunaújvárosiak a gyerekek megmozdulására. Láttam járókelőket, akik megálltak olvasni. Örömmel töltött el a dolog, lehetne mindig így. Azt hiszem, sikerült a gyerekeknek az utca emberét egy kis szépirodalomra taní-tani.