2018.03.23. 06:45
Fogyókúra ide vagy oda, liszt nélkül nem az igazi
A reformtáplálkozás előtérbe került nálam az utóbbi hónapokban. Megszerettem a zabkását.
Figyelek arra, hogy mit mivel eszek. Megtanultam változatosan elkészíteni a csirkemellet, rájöttem, pörköltet is készíthetek belőle, amikor nagyon unalmassá válik az ilyen-olyan fűszerrel bolondított változata, köretnek beszereztem mellé a bulgurt, a kuszkuszt, kiegészítésként pedig édesítőszerrel készített káposztasalátát kotorok elő hozzá a hűtőszekrényből.
De a fene essen belé. Kezdettől fogva a palacsintát kívánom. Az internet – és ismerősök hada – látott el hasznos tanácsokkal, hogy mentesítsen a lelkiismeret-furdalás alól, mivel ma már bűntelenül palacsintázhatunk, ha az ember utánanéz a dolgoknak. Nosza. Bújtam a szakirodalmat, válogattam a recepteket. Készítettem palacsintatésztát liszt nélkül három banánból. Talán az volt a legjobb. Szuperegészséges port is vettem. Aztán kipróbáltam a citromos-mákos habpalacsinta receptjét, sütöttem zabpehelyből, zabpehelylisztből és bevetettem az ügy érdekében a chiamagot is. Ezek után hamut szórhatnak a fejemre, mert a dietetikusok, fitneszedzők és mindennemű fogyókúraszakértők bizonyára megvetnek, ha azt mondom, reform- és egészséges táplálkozás ide vagy oda, a marhapörkölt nokedlival páratlan és nem bulgurral. A palacsinta is csak palacsinta. Ennél fogva lisztből, kicsi sóval, leheletnyi cukorral alapozva, tejjel, szódával hígítva és cseppnyi olajon kisütve az igazi.