2017.11.07. 06:45
Gyermeknevelés: A milliónyi nem – De miért nem?
Gyermekkoromban rendre szembesülnöm kellett egy tömör, ám parancsnoki utasítással: nem!
De miért nem? Mert egyszer valaki és valahol kitalálta, hogy a vasárnapi ebédet nem illendő a rántott hússal kezdeni és a tartalmas levessel bezárni. Vagy! Az miért nem működhet, hogy nem kell állandóan csendben lenni, amikor a felnőttek mondják (el) a magukét. Tizenéves koromban megfogadtam, hogy én szülőként más beállítások szerint működöm majd. Együttműködő és meghaladó... Aztán,
szülőként döbbentem rá, hogy az alkalmazott „nem” az egyszerre biztonsági pálya, másrészt a gondos megszokás hozadéka. Mondhatni hagyomány. Vasárnapi apukaként figyelem a gyermekem, teszem mindezt jó adag szülői elfogultsággal.
A „nemek” azonban sokasodnak. Ahogy öregszem bele az apaságba, úgy használom egyre többször, hogy ezt így „nem”... Pedig.
A szülői minták ragadósan tapadnak, így szolgálnak sorvezetőként az úgymond élet nagy dolgaihoz.
Kíváncsi lennék, hogy ebből a milliónyi „nem”-ből melyik szolgál majd valós tanácsként.