Vona Gábor: Legyünk büszkék magyarságunkra!

– Elnök úr, a választás finisében és az eddigi adatok birtokában milyen százalékos arányra számítanak a parlamentbe jutáshoz?

– Mi nem bejutni szeretnénk a parlamentbe, hanem megnyerni a választásokat. Ahhoz legalább 50 százalék szükséges. Nem akartunk úgy csatába menni, hogy a második vagy harmadik helyet tûzzük ki célul. Tudom, hogy a közvélemény-kutatások nem minket tartanak esélyesnek, de az ilyen prognózisok már jó párszor csôdöt mondtak egy-egy választási eredmény megjósolásában.

– És ha mégsem jön össze?

– A világ akkor sem omlik össze, bár nagyon szeretnénk gyôzni. Úgy érezzük, nekünk van olyan programunk, amely leginkább meg tudja oldani az ország problémáit. Nekem nincsenek hatalmi ambícióim, nem leszek boldogtalan ember, ha nem én leszek Magyarország miniszterelnöke. Nem ez a célom. Olyan országban szeretnék élni, ahol büszkeség magyarnak lenni, mert van mire büszkének lennünk.

– Radikális változás címû programjukban prioritásként jelölték meg, hogy Kárpát-medencei gazdaságpolitikában gondolkodnak. Kifejtené ezt bôvebben?

– A trianoni katasztrófára mindig úgy tekintettünk, mint ami fáj, ami rossz. Soha senki nem vetette föl annak a lehetôségét, hogy ha már így alakult, próbáljuk meg belôle kihozni, amit lehet, mégpedig gazdasági szinten. Használjuk ki a lehetôséget, hogy a környezô országokban is magyarok élnek, ráadásul nagy tömbben. A globalizáció, a regionális együttmûködések világában ma gazdaságilag meg tudnánk teremteni a magyar nemzet egységét a Kárpát-medencében. A határok mára gazdasági értelemben lényegtelenné váltak. Mi azt mondjuk, a magyar kormánynak tudatosan kellene erôsíteni azt a gazdaságpolitikát, ami az erdélyi, felvidéki, délvidéki magyar közösségekkel szoros gazdasági együttmûködést alakít ki. Hadd mondjak két példát. A zsidó és a kínai népnek sikerült gazdasági elônyt kovácsolni abból, hogy a világban szétszórtan él. Ha már a történelem szétszakított minket, magyarokat, akkor használjuk ezt ki mi is. Ez nemzetstratégiai cél. A magyar gazdaság talpra állítása viszont már gazdaságstratégiai cél. Ehhez egyebek mellett munkahelyeket kell létrehozni. A megtermelt áruinkat el kell adni valahol, piacokat kell tehát találnunk. A Jobbik álláspontja szerint piacszerzés szempontjából nem szabad finnyásnak lennünk. Ha a termékeinket el tudjuk adni Oroszországban, Kínában, Indiában, Japánban, Iránban, az arab világban, munkahelyeket teremtünk, illetve mentünk meg. Még mindig jobb eladni a magyar almát, tejet vagy húst az oroszoknak, mint hogy az unió azt kéri tôlünk, hogy vágjuk ki a gyümölcsfáinkat és a szôlôtôkéinket. Ez nem jelenti azt, hogy én oroszpárti vagy oroszbarát lennék – ezzel szoktak ugyanis vádolni –, hanem tisztán gazdasági érdekrôl van szó, nem pedig ideológiai vagy politikai kérdésrôl.

– Elsôsorban mezôgazdasági termékekrôl beszél. Ezek szerint az agrárágazatban rejlik a gazdaság „újratervezésének” kulcsa?

– Magyarország adottságai leginkább ezt teszik lehetôvé. A kulcságazat a mezôgazdaság, s az erre épülô feldolgozóipart, élelmiszeripart, vagyis egyebek között tej- és húsüzemeket, konzervgyárakat és cukorgyárakat újjá kellene éleszteni. Ily módon lehetne a legtöbb munkahelyet létrehozni. Az elmúlt húsz évben nemcsak a külföldi, hanem a hazai piacainkat is letarolták. Szégyenteljes, hogy külföldi áruk tömkelegét fogyasztjuk, miközben agrár szakemberek szerint Magyarország 30 millió embert tudna élelmezni. Én paraszti családból származom, s ha húsz évvel ezelôtt azt mondtam volna a nagyapámnak, hogy nemsokára kínai fokhagymát fogunk enni, bizonyára szaladnom kellett volna egy jótékony pofon elôl...

– Programjukban szóltak a fenyegetô demográfiai katasztrófáról, ezen belül az etnikai arányok drasztikus eltolódásáról. Mit ért az utóbbi kijelentés alatt?

– Két dologról van szó. Egyrészt a magyar lakosság 1980 óta folyamatosan csökken, évrôl évre egy kisvárosnyi lakosság lélekszámával. Az eltartottak, a nyugdíjasok száma egyre nô, miközben mind kevesebb gyermek születik. Meg kell állítanunk a népességfogyást. Ha nem tudjuk a magyar társadalmat újra növekvô demográfiai pályára állítani, akkor bedôl a nyugdíjrendszer, az egészségügy, egyszerûen nem lesz termelôi korosztály. Másrészt ezen a negatív tendencián belül zajlik még egy káros folyamat, a cigányságnak a normálisnál jóval nagyobb arányú népszaporulata. Torz demográfiai növekedés történik ma az országban. Nem a cigányság hosszú múltra visszatekintô tradíciójából fakad, hogy a roma családok sok gyereket vállalnak, hanem a rosszul kialakított szociális rendszer ösztönzi ôket minél több gyermek vállalására. Bármilyen csúnya kifejezés, de vállalom: ezen a kisebbségen belül „megélhetési gyermekgyártás” folyik. Számukra ez egy megélhetési forma, ami már nem tartható tovább, mert a társadalom aktív része, amelyen belül persze vannak cigányok is, már nem képes tovább finanszírozni ennek a költségeit.

– Programjukban külön fejezetet szentelnek a népességfogyás megállításának. Melyek ennek legfontosabb elemei?

– Két irányból közelítjük meg ezt a problémát. Nemcsak a rossz gazdasági helyzet miatt születik ma olyan kevés gyerek Magyarországon, hanem mert az egész ország lelkiállapota romokban van. Egy depressziós társadalom nem akar gyerekeket vállalni. Ha mindenféle gazdasági intézkedés nélkül csupán annyit elérnénk, hogy az emberek közérzete javulna, ha az oktatás, a kultúra, a média visszaadná a nemzeti öntudatunkat, akkor szerintem már több gyerek születne Magyarországon. Másrészt természetesen gazdasági intézkedésekre is szükség van, például a családtámogatási rendszer megerôsítésére. A Jobbik szerint vissza kell állítani az elmúlt években megnyirbált családi és gyermekvállalási juttatásokat, és be kell vezetni a családi adózást. A rendszer harmadik fontos eleme a szülôi életjáradék intézményének létrehozása, ami egyszerre segítené a gyermekvállalást, és valamelyest enyhítene a nyugdíjasok problémáján is. Programunk szerint azok a szülôk, akik tisztességgel felnevelték a gyermekeiket és nyugdíjaskorba léptek, kapjanak magasabb nyugdíjat, mégpedig úgy, hogy a gyermekek személyi jövedelemadójuk bizonyos százalékát mintegy felajánlásként, nyugdíj-kompenzációként közvetlenül a szüleiknek utalhassák át.

– Vonatkozna a szülôi életjáradék a „megélhetési gyermekgyártókra” is?

– Nem kívánjuk korlátozni senki számára a gyermekvállalást, csak feltételekhez kötnénk. Egy nagycsalád vállalása igen felelôsségteljes döntés. Mi a családi pótlékot a harmadik gyerek születésétôl adókedvezménnyé alakítanánk át. Ha tehát valaki úgy érzi, hogy fel tud nevelni, képes eltartani négy, hat vagy akár tíz gyereket, akkor mi feltételezzük, hogy átgondolt döntést hozott, és hajlandó áldozatokat hozni a családjáért. S mivel dolgozik, a családi pótlékot az adókedvezmény keretében igénybe tudja venni. Azt a tendenciát szeretnénk megállítani, hogy valakik felelôtlenül, megélhetési forrásként úgymond beleszülik a gyerekeket a nagyvilágba, és elvárják a többségi társadalom támogatását.

– Tegyük fel, hogy vezetô kormányzati pozícióba kerülnek. Milyen törvényeket kívánnak a legzárosabb határidôn belül meghozni?

– Mindenekelôtt felszámolnánk a lánctartozásokat a magyar vállalkozások megsegítése érdekében. Az a vállalkozó tehát, aki bár hozzájutott a pénzéhez, mégsem fizet tovább a láncolaton belül, bûncselekményt követ el. Ez a joggyakorlat érvényesül több országban is, például Romániában és Németországban. A devizahitelesek problémáját a tartozások forintosításával oldanánk meg, a költségeket pedig a bankokra hárítanánk. A munkahelyteremtés ösztönzése érdekében adócsökkentést hajtanánk végre. Megadóztatnánk a multinacionális cégeket, bevonnánk ôket a közteherviselésbe. Fölállítanánk a nem mobilizálható, hanem helyben mûködô és helyismerettel rendelkezô csendôrséget. Csökkentenénk a közüzemi díjakat, szükségesnek tartjuk az energiaszektorban a nemzeti tulajdonba vételt. Megadnánk a magyar állampolgárságot a tôlünk elszakított részeken élô magyar testvéreinknek. S van egy javaslatunk, amit Lengyelországban már meg is valósítottak: visszanyesnénk az elôzô rendszer csúcsvezetôinek szerintünk érdemtelenül magas, több százezer forintos nyugdíját minimálösszegre, az így megspórolt pénzt pedig szétosztanánk az alacsony nyugdíjúak között. A szociális segélyt közmunkához kötnénk, és ami nagyon fontos, eltörölnénk a mentelmi jogot.

– A már említett intézkedéseken kívül milyen átfogó receptje van a Jobbiknak a gazdaság megerôsítésére?

– Az elmúlt húsz évben hitelekbôl élt az ország, amelyek nagy részét az elôzô hitelek kamatainak törlesztésére fordították. Behívták az országba a multinacionális tôkét, amelynek útjából minden akadályt elhárítottak. A gazdaságpolitika harmadik fô csapása pedig az emberek megszorítása volt. Mi ennek a hármas modellnek pont az ellenkezôjét javasoljuk. Nem kell több hitelt felvenni az országnak, az államadósságot újra kellene tárgyalni. Megszorítások helyett mi adócsökkentésben és munkahelyteremtésben gondolkodunk. A Jobbik a kiesô forrásokat épp az új munkahelyek létrejöttében látja, hiszen azok középtávon, a sok kicsi sokra megy elve alapján, adóbefizetéseik révén több bevételt jelentenek, mint amennyi mínuszt eredményezne az adóterhek mérséklése. Rövid távon a kiesô forrásokat a már említett államadósság újra tárgyalása, a multinacionális cégek és akár a bankok megadóztatása pótolhatná. A másik nagy tehertétel a gazdaság számára a korrupció. Felszámolása érdekében drákói törvénymódosítást javasolunk. A nemzeti vagyont alkotmányos védelem alá helyeznénk. Eszerint ha valaki egy fillérrel is megkárosítja a nemzeti vagyont, életfogytiglannal kell számolnia.

– Tervezik újból életre hívni a Magyar Nemzeti Gárdát. Milyen szerepe lenne a szervezetnek?

– Más országokban is mûködnek gárdák, például Amerikában és Svájcban. Ezeknek a civil szervezeteknek az a céljuk, hogy segítsék a társadalmat, legyen az katasztrófahelyzet, polgári védelem, rendvédelem, ne adj´ isten!, honvédelmi helyzet. A Magyar Nemzeti Gárda létrehozásához törvényt kell alkotni, ez szerepel a programunkban. A társadalomban fokozott igény van egy ilyen szervezet felállítására. Magyarországon sok lekötetlen energia van, amit ki kellene használni az ország és a nemzet érdekében, nem pedig eltaposni.