Láthatatlan fenyegetés

Srí Lankán az anyának gyermeke jutott az eszébe, a fiatal diáklány, akit mindentől féltett, csak éppen attól nem, ami bekövetkezett. Mert jött egy iszonyú vízfal a tenger felől, s a vonatot, amin hazafelé utazott a lány, minden élővel együtt összegyűrte a cunami. De vajon ki forgolódott álmatlanul éjszaka azért aggódva, mert Kolontár mellett gyilkos mennyiségű vörösiszap gyűlt össze? És kinek jut eszébe a halál, amikor elfordítja az autó indítókulcsát, és a gázpedálra lép? Attól, hogy nem veszünk tudomást róla, a veszély még jelen van. Hazánkban hatvankét olyan üzem létezik, amelyik nagy mennyiségű mérgező anyagot használ. Ennél sokkal több, százötven az olyan magyarországi gyárak száma, amelyek veszélyes technológiával dolgoznak, s e fenyegetés nagyjából 130 ezer mit sem sejtő állampolgárunkat érint. Ha nagy baj van, legtöbbször a tűzoltók érnek elsőként a tragédia helyszínére. Őket az állami és civil (segély)szervezetek speciális egységei, és a Magyar Honvédség ilyen esetben azonnal riasztható, különlegesen felkészített katonái (például a Kolontáron két hónapon át helytálló, a székesfehérvári helyőrségben állomásozó vegyivédelmisek) követik. A feladatokat ezen túl egy új törvény szabályozza majd, s ennek kapcsán azt reméljük, ez a változás a korábbinál is hatékonyabb együttműködést eredményez a katasztrófavédelemben tevékenykedő alakulatok munkájában - amelyre a múltban az egészséges versengésnek már nem nevezhető rivalizálás is jellemző volt. A háborúról szokták azt mondani, hogy folyamatosan készülni kell rá, ha el akarjuk kerülni. De ez a közhely ugyanígy igaz a katasztrófavédelemben is.