Hajléktalanokból alakult színitársulat

Piciny terem, egy asztallal és néhány székkel. Éppen vége a vacsoráztatásnak, próbára gyülekezik a Kandó Kálmán téri hajléktalanszálló újdonsült színjátszó társulata. Azért kezdenek ilyen későn, mert nap közben a fellépők dolgoztak: utcát söpörtek, parkot gondoztak, vagy más hasonló tevékenységet végeztek a városban.   A hosszú nap végén is jut azonban energia egy  újabb próbára:

- Három hónapja plakátokon tettünk közzé egy felhívást a szállón, hogy akinek kedve van, jelentkezzen a társulatba. Mi magunk is meglepődtünk, mennyien érdeklődtek - mondja Aupek Tiborné, a hajléktalanszálló munkatársa.

- A vezetőség is támogatta a kezdeményezésünket, zöld utat kaptunk. Ezután heteken át győzködtük az egyik kliensünket, hogy írjon egy színpadi bemutatásra alkalmas darabot. Mindig azt válaszolta: ráér az még... Végül egyetlen nap alatt megírta  a teljes szöveget - meséli Fehér Edit.

A darab szerzője a huszonhat éves Rovacsek Adrián, aki két év óta él a szállón:

- Korábban is írtam már verseket, de ez most teljesen új kihívás volt.  A darab tulajdonképpen egy verses elbeszélés, amely bemutatja, hogyan élik meg mindennapjaikat a fedél nélkül élők. Ezenkívül általános emberi kérdéseket is feszeget - mondja Adrián.

Sebes Gábor, a darab egyik szereplője nevetve említi:

 - Utoljára hetedikes koromban álltam színpadon egy általános iskolai ünnepségen.  Nem tagadom, van bennem némi lámpaláz a hétfői előadás miatt.  Amikor az első próbára eljöttem, felolvastam egy szöveget.  Azt mondták, mindenképpen számítanak rám, enyém az egyik szerep - meséli Gábor.

- Nagyon fontos, hogy az emberek miképpen fogadják majd az előadást. Szeretnénk ugyanis megmutatni, hogy mi is vagyunk valakik, sőt, éppen úgy emberek vagyunk, mint bárki más -  hangsúlyozza Pesti Gábor, aki a főszerepet, és ezzel együtt a legtöbb szöveggel járó szerepet vállalta magára.

Mint kiderül, mindenki másképpen készül a nagy bemutatkozásra. Van, aki nap közben a Duna-parton sétál, hogy nyugodt környezetben finomítsa még a monológját. Más az esti órákat használja ki egy kis gyakorlásra, amikor már mindenki alszik.

- Nagyon jó látni, hogy ez a kis előadás mennyire motiválja a darab szereplőit. Egészen új oldalukról ismertük meg mindannyiukat. Lelkesen készülnek, soha sem sajnálják az időt, hogy újra és újra elpróbálják az egyes jeleneteket - mondja büszkén Aupek Tiborné.

Jövő héten hétfőn (október 10-én) délután öt órakor a Rudas szakközépiskolában, az Ez vagyok én című   kiállítás keretében lesz az ősbemutató. Az eseményre a kiállítást szervező Mindannyian Mások Vagyunk Egyesület hívta meg a hajléktalanszálló társulatát. A fedél nélküli színjátszók abban bíznak, hogy lesznek még hasonló felkérések:

- Nagy örömmel vesszük, ha esetleg máshova is elhívnak majd bennünket.  Reméljük,  akkora szeretettel fogadnak minket, amilyen lelkesen készülünk - mondta befejezésül az egyik szereplő.