Gina népszerűségéért Hollywood is felelős

Ginával - ha nem is először -, a Másnaposok című amerikai vígjátékban találkozhattunk 2009-ben, az akkor még csekély hírnevet bitorló dizájnerdroggal. A filmbeli szereplők (túl a harmincon) őrültebbnél őrültebb kalandokba keverednek, miután Las Vegas-ban egy legénybúcsú kapcsán GHB kerül a szervezetükbe. Nem állítjuk, hogy következmények nélkül randalíroznak, de a film készítői - révén vígjáték - mégsem sugallják azt, hogy ennek a szernek használói kis híján bele is halhatnak a fogyasztásba. Zacher Gábor toxikológus szinte hetente hangsúlyozza különféle híradások kapcsán, hogy a szer igen kiszámíthatatlan, szinte lehetetlen pontosan „belőni”.  Dunaújvárosban szintén 2009-ben történt, hogy több fiatalt kellett kórházba szállítani egy helyi szórakozóhelyről - a gyanú szerint Ginát fogyasztottak, azaz valaki a poharukba csöpögtette az egyébként festékoldónak hasznosított vegyületet. Továbbra sem állítjuk, hogy köze lehet ezeknek a filmeknek ehhez az esethez, csupán egy másfajta megközelítést alkalmazunk.

A tizen- és huszonéves fiatalok könnyen befolyásolhatóak, sok hollywoodi film kultikussá növi ki magát, a „drogos-filmek” egyik legnépszerűbbike a Félelem és reszketés Las Vegasban (1998). Raoul Duke sportriporter  ügyvédje társaságában eszement útnak indul a szerencsejátékok fővárosába, a nevadai Las Vegasba. Meszkalin, fű, kokain, heroin, nyugatók, adrenalin és még ki tudja milyen szerek társaságában. Johnny Depp és Benicio Del Toro alakítása igen hiteles, helyenként már ijesztő. Kis híján belehalnak az őrült trip-be, a végén azonban minden rendbejön, itt is happy end. A szervezet pedig nem felejt. Amennyi drogot ketten szippantottak, szívtak, lőttek - egy kisvárosnak is elég lett volna. Ők mégis talpon maradnak, a film üzenete nem mindig kellemes, de kit érdekel akkor, ha a tizenéves kamasz úgy gyújt rá a haverjaival egy joint-ra, hogy a filmben hallott „Szippantááás, szippantás mélyre...!” - mondatot skandálja.


Las Vegastól eltávolodva vehetnénk Európába is az irányt, itt sincs másként: elég ha csak a Nesze neked, Pete Tong! című filmre gondolunk, amely az ibizai klubéletbe enged betekintést, és a dj-k - tiszt. a kiv.-nek - hajmeresztő életmódjába. A főhős itt is kis híján belehal a mértéktelen kokainozásba, sőt, meg is süketül, azonban a végén talpraáll. De ami a lényeg: megtanulja a leckét.

Mielőtt még bűnbaknak kiáltanánk ki Hollywood-ot, leszögezzük: nem lehet minden tekintetben hibás a moziipar, ennél jóval többről van szó. A Sebhelyesarcú (1983) film Robert de Niro-val feltehetően nem állít példaképet mindenkinek, a drogbáró élete nem fenékig tejföl, mégis sokaknak tetszik az a jelenet, amikor kokaintól fehérlik Tony Montana fél arca.


Európából még két alkotás érdemelte ki a fiatalok tiszteletét - csak, hogy a legnagyobbakat említsük: Szétcsúszva (Sorted, 2000), és Paul Kalkbrenner főszereplésével készült Berlin Calling (2008) című német film. Mindkét moziban természetesen a drog játssza a főszerepet, a film rajongói isszák a szereplők szavait, minden mozdulatát. Az itt felcsendülő zenék partislágerek lettek. A végkicsengés itt is pozitív, de a példaképként tisztelt dj, vagy egyszerű falusi gyerek követendő példát állít a fiatalok elé. Már akinek - mindenféle álszentség nélkül.


Messzemenő következtetést nem vonhatunk le, nem is állt szándékunkban, csupán megmutattuk ezt az oldalát is a dolgoknak. Kevés szó esik erről sajnos. Mindenki tudja milyen utat választ, felnőtt (?) emberek döntése előzi meg azt, hogy valaki ideig-óráig Ickarus, Tony Montana, Frankie Wild, Raoul Duke bőrébe bújhasson. A következményekkel számolni kell.