Egyszezonos a magyar halország

Halfogyaszatásban azonban már korántsem állunk ilyen fényesen a kontinensrangsorban. Egy 2006-ban született felmérés az utolsó helyre rangsorolta hazánkat, az egy főre eső, valamivel több mint négy kilós éves átlagfogyasztással. A közvetlenül előttünk végző Szlovákiában például hat és fél kiló hal kerül az asztalra egy évben.

- Egyszezonos halevő ország vagyunk - fogalmazza meg tömören a honi piaci viszonyokat Merkl László, a Nádor-tó Kft. tulajdonos-ügyvezetője.

- Ez a szezon pedig a karácsonyi ünnepeket megelőző három-négy hétre tehető. Ekkor túl is jutunk a halfogyasztás negyven százalékán. A felmérések pedig bizonyítják: az emberek hatvan százaléka nem is találkozik többször hallal a tányérján az évben.

A Nádor-tóról elnevezett, összesen 120 hektáros vízfelülettel rendelkező halgazdaság a Sárbogárd melletti Nagyhörcsök pusztán található. Mondhatni a Fejér-megyei haldorátó centrumában, ugyanis a Nádor -csatorna, és a Malom-csatorna vízbázisára számos halgazdaság és halastó települt.

- 1996-ban, a decentralizált privatizáció keretében vettem át az akkor még teljesen elhagyatott gazdaságot. Azóta sikerült talpon maradni, kiépíteni egy biztosnak mondható fogyasztói kört - folytatja Merkl úr. - Mi nem szállítunk nagyáruházaknak, 150 tonnás éves termelésünk ezt nem is tenné lehetővé. Az utóbbi években egyre több halásztatónak szállítunk.

Annak ellenére, hogy pontytenyésztésben és -termelésben az EU éllovasának számítunk, az élő ponty kilónkénti ára jelenleg ezer forint körül mozog. A soványodó családi kasszáknak ez valóban ünnepi kiadást jelent.

- A hal tóparti , azaz átvételi ára bő két-három éve stagnál. Jelenleg mi 450-500 forintért (plusz áfa) adjuk az élő pontyot, hogy ebből a pultokra kerülve miért is lesz 1000-1200 forint, azt már ne tőlem kérdezze. A tópari ár a következő képpen áll össze. A Az étkezési pontyot három évig neveljük, védjük. Emellett természetesen a halastavakat is üzemeltetni kell. Egy hektárnyi halastó építése jelenlegi áron, úgy szűk három millió forint. Ha egy hektárnyi vízfelület nettó tizenöt mázsa halat hoz, az már jónak mondható. A már említett kilónkénti ötszáz forint jelenleg a piaci realitás. Magam is elcsodálkozom, amikor az ünnep közeledtével megjelennek a nagyáruházak 5-600 forintos dömpingárral. Ez egyszerűen lehetetlen. Két lehetőség van: vagy nem megfelelő minőségű, sérült, beteg halat árul, vagy az olcsó hallal pusztán csak a vevőket akarja becsalogatni, és amit bukik a pontyon, azt majd megkeresi más portékán.

A szaktárca adatai szerint hazánkba tavaly összesen 274 tonna élő, valamint 527 tonna friss hal érkezett. A pontyimport részletes adatai egyébként, adatvédelmi okokból, nem publikusak.

Csehországból és Szlovákiából érkezik a legtöbb vendégponty - mondja Hollósi Géza, A nagyhörcsöki halgazdaság főhalásza. - Vélhetően a gépesített lehalászás miatt viszonylag olcsóbb, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez rengeteg sérülést, és egyéb betegséget okozhat. A másik kérdéses pont a takarmányozás. A nyolcvanas években még az a módszer járta, hogy a leggyengébb minőségű takarmány jutott a halgazdaságoknak. Mára ez teljesen megváltozott. Jeleng csak finom húsú, zsírszegény halakkal lehet a piacon maradni. Ehhez pedig megfelelő természetes takarmányozás kell, ami főként planktont jelent. Veszélyt jelent a számos környező országban megjelent pontyherpesz, ami ha betör hozzánk, felmérhetetlen károkat okozhat. Mi még azt sem engedjük meg, hogy külföldön járt szállító jármű bejöjjön a telepre. Az ősz végi szokásos nagy lehalászással a napokban végeztünk, és összeségében jónak mondható a termés. A fogyasztói szokások változása minket folyamatos újratervezésre kényszerít. Az pucolatlan élőhal helyett leginkább már a konyhakész filéket, haltörzseket keresik a vevők - többnyire fagyasztott, hűtött formában, bár ez inkább már a feldolgozók és a kereskedők gondja. A mi gondunk a kormorán, a halastavak, vízpartok közellensége.

- A hatvanas években még nagyítóval kellett keresni, mára viszont annyira elszaporodott, hogy irtani kellene. Az anyagi kár is jelentős, egy fejlett kormorán napi szükséglete fél kiló nyershal. Ha egy ötven fős csapat rászokik egy halastóra, évente 30-40 mázsa kárt is képes okozni - teszi hozzá Merkl, aki szenvedélyes vadászként is tekint a tolvaj madárpopulációra.

A vizet azonban régebben amatőr és szervezett formában is fellépő orvhalászok is látogatták. - Az utóbbi hónapokban némi ráhatás után, leszoktak a mi vezeinkről. Mivel elképesztően nehéz bármit is bizonyítani a rendőrségen, így ha találkozunk egy dézsmáló csapattal, akkor azt megpróbáljuk elintézni házon belül - mutat rá a cég saját biztonsági erőinek hatékonyságára Merkl.

Szinte az agrárszektor egésze forrong, a halas gazdákról keveset hallunk. Minden rendben, vagy csak nem ér messzire a szavuk és befolyásuk. A tulajdonos-ügyvezető szerint probléma itt is akad szép számmal. - Jelenleg huszonnégyezer hektáron folyik haltermelés Magyarországon, ez körülbelül 125 gazda kezében van. Mi nem tudunk látványos, országos tiltakozó akciókat szervezni. A fennmaradásunknak a hazai halfogyasztás további emelkedése lehet a záloga. És még csak az út elején vagyunk. Az évi három-négy kilós átlagos fogyasztás döbbenetesen kevés, pedig itthon minden adott a minőségi haltermeléshez. Ám a törvényi háttér és az ellenőrzés rendszere is hagy kivánni valót maga után. Számos Balaton melletti étteremben híres/hírhedt arról, hogy heti húsz-harminc kiló halról mutat be számlát, miközben mindenki tudja, egy ebéd alatt több halat dolgoznak fel. És erről mindenki tud, a szakács, a pincér, a rapsic és feltehetően a hatóságok is...