„Szeretem a kihívásokat”

2018.02.19. 11:30

Lapis Erika színésznővel a Bartókról és az elmúlt évtizedről beszélgettünk

Lapis Erika a múlt héten kedden búcsúzott a teátrumtól és a közönségétől. A színésznővel a városhoz és Bartókhoz fűződő kapcsolatáról és eddigi pályafutásáról is beszélgettünk.

Szabó Szabolcs

Jó előadásokat kell csinálni, ennyi a titok – véli Lapis Erika

Lapis Erika nevével a legendás Piaf-előadás szinte egybeforrt. A mai napig emlékszik rá a dunaújvárosi közönség. Mi volt a titka?

– A stúdiószínpadon az első igazi áttörés a Piaf-előadás volt. Szívemnek azóta is nagyon kedves darab maradt. Kedden este a Kuplékirályban éppen az a ruha volt rajtam, amelyet tíz évvel ezelőtt viseltem a Piaf bemutatóján. Nem tagadom, elöntöttek a nosztalgikus érzések. A Bartók színházban töltött évek egy meglehetősen hosszú időszak volt a pályafutásom során, rengeteg fontos állomással. Természetesen voltak nehezebb periódusok is, amikor olykor-olykor úgy éreztem, talán abba kellene hagyni, fel kellene állni. Aztán mindig tovább vitt valami pozitív momentum, valami zsigeri lendület, amiért megérte itt maradni. Sokszor ezt a megtartó erőt a csapat, a társulat jelentette, de leginkább az utolsó évekre kovácsolódtunk össze, mert nagyon erős közös cél volt a szemünk előtt. Az pedig talán a legfelemelőbb dolog egy színész életében, amikor egy olyan dinamikus, bátor és kísérletező közegben alkothat, mint amilyen akkor a Bartók volt.

Magánéletében és munkájában is harmóniára törekszik Lapis Erika
Fotók: ZsE

Csak főbb állomásokat említve: Szarvas, Békéscsaba, Debrecen, Dunaújváros, Budapest. A fővárosi Madách Színházban például miként fogadtak a kollégák?

– Mint a „friss húst”, természetesen nem élveztem semmilyen előnyt például a pályán addig eljátszott szerepeim miatt. Ott szigorúan végig kell mászni azt a bizonyos ranglétrát, hiszen komoly versenyhelyzet van. De ezt én egyáltalán nem bántam, mindig is szerettem a megmérettetést, a meghallgatásokat. Hiszen ezek a legtisztább helyzetek arra, hogy bebizonyítsd: arra a bizonyos szerepre te vagy a legjobb.

Visszakanyarodva a Bartókra. Sokak szerint a helyi teátrum egyik vezető színésze voltál, egy igazi húzónév, aki behozta a közönséget a színházba.

– Nagyon jólesik, de nem tudom, hogy ez valóban így volt-e. Természetesen a közönség visszajelzéseiből sokat lehet meríteni, ám szerintem nem szabad túlzottan beleülni. Dolgozni kell és jó előadásokat csinálni hétről hétre, ennyi a feladat.

Melyek azok az előadások, amelyek bekerülnek majd Lapis Erika színházi naplójába?

– Az első igazi mérföldkő a már említett Piaf-darab volt – szerencsés csillagzat alatt született és sokáig is repítette a közönség szeretete. A Szikszai Rémusz rendezte Május is kiemelkedő emlék, de említeném itt Király Attila rendezéseit, például a Kulcskeresők című Örkény-drámát, vagy a Kabarét, de a Hegymegi Máté-féle Amphytrion és a Sebestyén Aba-féle Top Dogs is igazán különleges előadásai voltak a szívemnek. Megadatott, hogy minden évben volt egy-egy olyan bemutatónk, amely nagyon izgalmas és szélsőséges lehetőséget teremtett a színészeknek.

Jó előadásokat kell csinálni, ennyi a titok – véli Lapis Erika

Tíz év után jó volt elmenni?

– Én mindig törekedtem arra, hogy kiránduljak, játsszak máshol is. Szükségem volt és van is erre a szabadságra. A Bartókhoz a mai napig erős érzelmi kötelék fűz, a már említett kivételes társulati lét és emberi kapcsolatok miatt. A búcsú mindig nehéz, ezúton is szeretném megköszönni a közönség és a társak törődését, szeretetét.

Követed még a Bartók előadásait?

– A futó darabokban az utóbbi másfél évben is játszottam, tehát annyira azért nem szakadtam el, és figyelem a régi társulati tagok munkáját.

Tatabányára igazoltál, ott milyen élmények értek?

– Új a helyzet és az élmények, de úgy érzem, egy energikus, sodró és jól gondolkodó közegbe kerültem, remek színészekkel, ahol jó lenni. Talán jobban rálátok önmagamra is. Tatabánya különben számos dologban hasonlít Dunaújvároshoz, hasonló a város szerkezete és a színházi közönség is.

Szerepálmok?

– Igazából ez nem nagyon foglalkoztat. Talán, ha nem lenne elég munkám, vagy nem lenne elég kihívás az életemben, akkor lenne időm nagy szerepekről álmodozni. Adja az ég, hogy soha ne kerüljek ilyen helyzetbe.

Annyi magánéleti szálat ideemelnénk, hogy a következő időszakban nem a színház játssza majd a főszerepet az életedben…

– Igen, édesanya leszek, öt hónapos várandós kismama vagyok.

A férjed, Király Attila is ismert színházi ember. Ki marad majd otthon a picivel?

– Kezdetben bizonyára én, de Attila egy roppant családcentrikus férfiember, tudom, hogy száz százalékban kiveszi majd a részét a szülői feladatokból. Mérhetetlen nyugalommal vágok bele az anyaságba az ő oldalán. A színház kontra szülő kérdés nálam összemosódik: szeretném úgy megélni az anyaságot, hogy mellette színészként is kiteljesedem, mert mindkettőre szükségem van egy boldog élethez. Törekszem rá és hiszek abban, hogy a harmóniát, amelyre nagyon vágyom, sikerül majd megteremteni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!