Dég, ahol életre kelnek a legendák

A dégi Festetics-kastélyt hazánk legnagyobb angolparkja öleli körül, amelyet három patak találkozásánál hoztak létre 1813 és 1820 között Festetics Antal megbízásából. A tájképi kertet úgy tervezték meg, hogy a közepéből - azaz a kastélyból - minden nyiladékában egy-egy "meglepetésépítmény" emelkedjen. Így a faluban lévő református és római katolikus templomok látványa is részét képezte a parknak. Az eredetileg háromszáz hektáros terület mérete a történelem viharai során lecsökkent, ám 2003-as műemléki védelem alá kerülése óta munkálkodnak az eredeti állapot helyreállításán. Többek közt a kastély udvari homlokzatához vezető egykori utat is szeretnék megtisztítani s ismét fasorral szegélyeznék.

 
A kastélyról számos legenda kering, például arról, hogy sokáig a hazai szabadkőművesek központjaként működött az épület, akik a ma is látható ovális szobában tartották rejtélyes gyűléseiket. Ezekről ugyan bizonyítékok nem maradtak fenn, ám az tény, hogy maga Festetics Antal is szabadkőműves volt, s egészen 1945-ös eltűnéséig ott őrizték a magyar, az osztrák és a cseh szabadkőművesek titkos levéltárát. Az erről szóló adatok, érdekességek is olvashatók a kastély felújított, berendezett szobáinak egyikében, akár a Festeticsek életéről, a kastély történetéről szóló áttekintések.

Az épület déli oldala szinte mindig napfényben fürdik, a homlokzat oszlopsora, timpanonja kísértetiesen hasonlít a Nemzeti Múzeuméra. Nem véletlenül: a két épület tervezője ugyanaz a Pollack Mihály volt.

A klasszicista stílusú dégi kastély 1810 és 1815 között épült Festetics Antal császári és királyi kamarás felkérésére. A Festeticsek azonban több mint egy évszázadig alakítgatták a birtokot s magát a kastélyépületet is. 1891-ben például a birtok tavának szigetén egy korábbi épület helyén úgynevezett Hollandi-ház épült a tüdőbeteg Festetics Andorné számára. A vörös téglás, fehér ablakkeretes házikó földszintjén tehénistálló, az emeleten pedig a grófné lakosztálya kapott helyet. Akkoriban ugyanis úgy tartották, hogy az istálló ammóniatartalmú kigőzölgésének jótékony hatása van a tüdőbajra.

 
A múlt század húszas éveiben Festetics Sándor alakíttatta át, korszerűsíttette a kastélyt és környékét. Az épület belső tereit klasszicista stílusú dekorációval látta el, és rózsakerttel, teniszpályával, lugassal, ma is látható "antik" forrással gazdagította a kertet.
 
A Festetics család 1944-ben a kastély elhagyására kényszerült. A világháború végén a benyomuló orosz katonák a berendezést elpusztították. Később az épületet államosították, s 1996-ig gyermekotthon üzemelt benne (amelynek egykori lakói közül ma is sokan emlékeznek szívesen az ott töltött évekre). Sajnos nem sok eredeti tárgy maradt ránk az uradalmi időkből. Ám a műemlékvédelmi felújításnak köszönhetően az előcsarnok, az egykori grófi dolgozószoba kandallói és a díszterem a maguk teljességében pompáznak, sőt a kutatók nemrégiben a termek egyszínű festékrétegei alatt klasszicista motívumokra bukkantak. Hazánk egyetlen látogatható klasszicista kastélya így talán lassan visszanyer valamit régi fényéből. 
 

A kastélyparkban októberben tókotrási munkálatok indultak, ezért a tópart és a Hollandi-ház szigetének környéke csak korlátozottan közelíthető meg. A Park-tó pályázati forrásokból megvalósuló revitalizációja, a vízparti területek felújítása várhatóan egy-másfél évig tart majd, ám a kastélypark mindvégig látogatható lesz.