Balogh Bea újra a Dunaferrt erősíti!

- Nekem nagyon fontos, hogy olyan legyen a csapat, a társaság, amelyben érdemes dolgozni, ahol szeretik egymást a játékosok. Ezért is volt az a BL-győztes csapat olyan sikeres, mert nem csak a szakmát, a helyét tudta minden játékos tíz évvel ezelőtt, hanem rendkívül összetartó, egymást szerető, támogató közösség is volt az.

Beát nem csak a civil életben lehet intelligensnek nevezni, de a szélsőjátékát, az ő kézilabdáját is ez a jelző illeti meg leginkább. Dühből, ingerülten sosem láttam játszani. Persze a jó értelemben vett agresszióval mégiscsak rendelkezett. Az őt semlegesíteni akaró védő bizony minden tudását összeszedhette, hogy megakadályozza a gólszerzésben. Balogh Bea szép kézilabdáját egészen érdekes módon magyarázta meg.

- Minden a diákéveim idején megtanultakból ered. Csurgón olyan szakmai oktatást kaptam, amelyből mostanáig merítkezem. Abból élek. Olyan családias légkörben, okosan és alaposan tanították meg nekem a kézilabdát, amely nélkül most semmire sem mennék. Ha a Ferling-Kocsis-Gáspár-Bába négyes nem hív vissza Dunaújvárosba, akkor terveim szerint az egy év levezetést most Csurgón töltöm.

- A mi szerencsénkre megtörtént a visszahívás.

- Nagyon örültem neki, hiszen én mindig is dunaújvárosi lakos voltam férjemmel, Csata Csabával, aki pedig jégkorongozó - jelenleg is játszik az OB II-es bajnokságban -, és bevallom, ő is nagyon örült neki, hogy ide igazoltam, és maradunk.

- Csurgó után a Testnevelési Főiskola két éve következett, majd Pécs, és kilencvenhatban a Dunaferr...

- Laurencz László volt az akkori edzőm, s együtt játszottam Kocsis Böbével, Németh Helgával, a jobbszélső poszton pedig Pálffy Zsuzsával osztoztunk.

- Emlékszem, a híres BL-es csapatban jobbátlövőt is játszott - remekül.

- A sérült Radulovicsot kellett helyettesítenem. Akkor már Zsiga Gyula volt az edző. Én különben mindig átlövő szerettem volna lenni.

- És lett zseniális szélső. Erre születni kell?

- Nem. Az alapok legyenek jók, és még rengeteget kell dolgozni. De az eredményesség, a közösség szempontjából a BL-győztes csapatot és talán a kétezres ezüstérmes olimpiai válogatott csapatot gondolom olyannak, amit nem lehet felülmúlni.

- Majd elhagyta Dunaújvárost...

- Úgy éreztem, meg kell mérettetnem magam külföldön. A Hypóban játszottam két évig, s megszületett Panna, majd következett a Cornexi. A fehérváriakkal az első évben EHF Kupát nyertünk. Együtt játszhattam Siti Beával! Egy év Spanyolország, és most itt vagyok, várom a rajtot. Itt mindig szerettek, ellenfélként is tapsoltak nekem. Ez a csapat a régi játszótársakkal, az ügyes fiatalokkal örömöt fog majd szerezni a közönségnek. No és szeptembertől testnevelő tanárként is dolgozom majd. Hát ezt is nagyon várom. Izgalmas év lesz.