Ahol a szükség, ott a segítség

Milyen kevés is kell ahhoz, hogy szebbé, jobbá, élhetőbbé tegyük környezetünket! Néhány kapa, öntözőkanna, vagy mondjuk egy vakolókanál. És persze szív - nem is csak annyira biológiai, mint inkább lelki értelemben (bár a kettőt elég nehéz lenne elválasztani). Jó társaságban pedig könnyebben megy a munka is. Az eredmény pedig végül: mindenkié.

Szigeti Sándor

A helyi kertbarát klub tagjai azóta is roppant aktívak. Rendben tartják az úgynevezett Barátság házat, és az asszonyok egy szóra gereblyét és kapát ragadnak:

- A klub negyvenöt évvel ezelőtt alakult, a mostani már a harmadik generáció. Az édesapám is az alapítók között volt - meséli Maár Györgyné, Katika.

- Valamikor a tűzoltószertár volt itt, és roppant elhanyagolt volt az épület. Még Előszálláshoz tartoztunk, amikor jó tizenöt évvel ezelőtt elkezdtük rendbe rakni a környéket. De mden más megmozduláson is részt veszünk, amin csak lehetséges. Legyen az faültetés vagy szemétszedés - mondja a hetvenegy éves Katika, aki csupa mosoly, és vitalitását negyvenévesek is megirigyelnék. A puszik kötelezőek, szigorúan begyűjti tőlünk, mielőtt nekilátnak az össznépi kapálásnak, kertszépítésnek.

Még egy helyszínre hivatalosak vagyunk, ugyanis a Falulánc Egyesület tagjai elhatározták, hogy közparkot alakítanak ki. Késünk, és a dánieltelepi iskolát elhagyva úgy érezzük, lementünk a térképről. Egy erdő közepén, földes úton járunk: ugyan ki tud építeni, szépíteni itt bármit is?

Bizonytalanul haladunk tovább, hamarosan azonban két kerékpárra leszünk figyelmesek. A lelkes és kitartó kis csapat (Berg Lászlóné, Pavelkó István, Pénzes Istvánné, Stadler Ferencné és Váradi Vilmosné) a hűvös áprilisi időben is megvárt bennünket.

Kiszállunk az autóból, és a fejünket vakargatjuk: ugyan hol lesz itt park?

- Hát itt! A dédunokámmal, a két vejemmel és a lányommal több hétvégén is dolgoztunk itt - mondja Stadler Ferencné, és bár a feladat számunkra első látásra szinte lehetetlennek tűnik, újdonsült ismerőseink, meggyőznek: itt lesz a Falupark.

- Az önkormányzaté ez a terület. Ritkítottuk egy kicsit a fákat, de nem pazarlunk. A kivágott akácokból készülnek majd el a park asztalai és padjai. Szalonnasütő helyet is szeretnénk. Még ebben az évben átadjuk a parkot. Jövő májusban pedig már itt lesz az össznépi bográcsozás, a falusi főzőverseny - jelenti ki határozottan Pavelkó István, és szinte már mi is látjuk magunk előtt a szabadtűzön bográcsozó jókedvű sokadalmat.

Mint megtudjuk, a helyi civil szervezetek igencsak serénykednek: kicsempézték az óvodát, az ifjúsági házban rendbe tették a vizesblokkot. A már említett Barátság házat pedig Horváth József úr saját kezűleg festette ki. És azért, hogy ezt a fontos munkát el tudja végezni, szabadságot vett ki a munkahelyén... Hiába, ilyenek a lelkes önkéntesek!

Félve kérdezzük, hogy ilyen összefogás elképzelhető-e nagyobb településen is, például Dunaújvárosban:

- Hát hogyne - jelenti ki Berg Lászlóné, és mint kiderült, kis csapatunk több tagja éppen Dunaújvárosba járt intenzív tanfolyamra, amelynek témája a civil szervezetek hatékony működése volt...

A sikerben bizonyára az is közrejátszik, hogy a daruszentmiklósiak többsége hamisítatlan lokálpatrióta. Az egy százalékos adófelajánlásból az elmúlt évben hétszázhatvanezer forint gyűlt össze a helyi gyermek és ifjúsági alapítvány számláján:

- Ez számunkra komoly összeg, amelyből a helyi gyerekek oktatását, sportolását támogatjuk. Hozzájárulunk például az osztálykirándulásokhoz, a fiatal sportolóknak mezt veszünk, kézműves foglalkozásokat tartunk. De ebből az összegből szervezzük a falukarácsonyt is - mondta el lapunknak Kutrovácz Péter, az alapítvány kuratóriumának elnöke.

A polgármesteri hivatal természetesen próbálja viszonozni az önkéntes segítők munkáját. Használhatják az általuk gondozott ingatlanokat, és jelképes: ötven-hatvanezer forintos éves támogatást is kapnak. Ha pedig rendezvényt szerveznek: a községháza fénymásolóján sokszorosítják a plakátokat is.

Valahogy így megy ez vidéken, a várostól alig több mint húsz kilométerre, egy csaknem elfeledett kis faluban, amely a szorgos kezeknek köszönhetően lépésről lépésre szépül és gyarapodik.

És hogy mit gondolnak a helyiek minderről?

- Mindig mondják nekünk: jaj, csak meg ne szűnjetek, és csináljátok minél tovább! És persze egészség legyen, mert az a legfontosabb - idéz egy helyi lakost Maár Györgyné.

Így legyen!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!