A kultúra a legjobb eszköz - interjú L. Simon Lászlóval

- Milyen múzeumi központot terveznek Budapesten?

- A főváros és az ország évtizedek óta múzeum-elhelyezési problémákkal küszködik, ezen a helyzeten szeretnénk most javítani. Az a Kossuth téri palotaépület, ahol ma a Néprajzi Múzeum van, eredetileg a legmagasabb fokú bíróság, a Kúria céljaira épült, nem igazán alkalmas múzeumi térnek. Ugyanott van a Politikatörténeti Intézet is, ennek elköltöztetése már meg is kezdődött. Fontos feladat, hogy a Néprajzi Múzeumnak új helyet találjunk, ahol központi pozícióban, európai feltételrendszer mellett végezheti munkáját. Az a célunk, hogy a turisták által legjobban látogatott térségben minél többen láthassák azt, amire a múltunkból, a hagyományainkból, a kultúránkból büszkék vagyunk. A kormány egyébként összesen hat múzeum fejlesztésével kapcsolatos koncepció kidolgozásáról döntött, ennek részleteit jövőre dolgozzuk ki.

- Miként változik a sorsa a megyei kulturális intézményeknek? Kezdjük a levéltárral!

- Ezzel kapcsolatban megszületett a törvénymódosítás. A Magyar Országos Levéltárból létrejövő Magyar Nemzeti Levéltár integrálja a volt megyei levéltárakat, tehát a Magyar Nemzeti Levéltárnak tizenkilenc önálló egysége lesz. Szerintem ez szakmailag jó megoldás, a költségvetésből pedig elegendő forrást különítettünk el arra, hogy ez a váltás 2013. január 1-jétől megtörténhessen. Ez természetesen érinti a Fejér Megyei Levéltárat is, ahol van egy külön feladatunk: az intézmény felújítását be kell fejezni, s azt szeretnénk, ha még ebben a ciklusban át tudnánk adni az ország egyik legszebb és legkorszerűbb levéltárát Székesfehérváron.

- Mi a helyzet a megyei könyvtárakkal?

- A megyei jogú városokhoz kerülnek, így a mi Vörösmarty Mihály nevét viselő könyvtárunkat Székesfehérvár veszi át. Az épületek az állam tulajdonában maradnak, de a könyvtári állományt át akarjuk adni a városoknak. A kormány részéről azt a feltételt szabjuk az önkormányzatoknak, hogy számolják fel a párhuzamosságokat: ne legyen egy városban két nagy könyvtár, hanem egyetlen intézmény integrálja a korábbi városi könyvtárakat. Az is elvárás az állam részéről, hogy a városi könyvtár bizonyos megyei feladatokat továbbra is lásson el: így a kistelepülések számára a szakmai szolgáltatások és felügyelet biztosítását. Ehhez az állami költségvetésből nevesített, konkrét támogatást kapnak. Tehát új feltételeket támasztunk, de azok teljesítését finanszírozzuk is.

- A múzeumok körül is megszűnik a bizonytalanság?

- A konstrukció itt is az előzőhöz hasonló: az önkormányzatoknak át kell venniük a megyei múzeumi egységeket. Székesfehérváron ez azt jelenti, hogy a megyei múzeumi központi egységet, a Szent István Király Múzeumot a város átveszi, és ehhez költségvetési támogatást rendelünk. Nemcsak az ingatlan, hanem a gyűjtemény is állami tulajdonban marad, hiszen a jelentős érték ezt feltétlenül indokolja. A múzeum folytathatja régészeti tevékenységét, ez egyúttal lehetőséget is teremt a városnak. A kimagasló értéket képviselő múzeumi egységeket ugyanakkor az állam nem adja át az önkormányzatoknak. Fejér megyében ilyen érték például a táci Gorsium, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeumhoz szándékozunk csatolni.

- A végére hagytuk a megyei művelődési központokat.

- Ilyen kevés megyében van, de Fejért ezek között találjuk. A megyei művelődési központok maradnának az államnál, azaz a tárcánál, de hogy milyen feladatokkal, milyen személyi feltételekkel és háttérrel, az további tárgyalások után dől majd el.

- Kinevezése után az elsők között azt jelentette ki, hogy több forrást kíván előteremteni a kultúra számára. Ez hol jelenik meg a költségvetésben? Mire jut majd ebből az összegből?

- A tárca költségvetése több mint tizenkét százalékkal nő, és ez nagyon sok helyen megjelenik. Ha csak arra gondolunk, hogy 17,6 milliárd forint jut az előbb említett feladatok ellátására, és a költségvetésben több év után ismét önállóan szerepelnek a kulturális normatívák és támogatások, elégedettek lehetünk. A források növelésénél és elosztásánál mindig figyelembe vettük - és vesszük ezután is - azt, hogy a vidék és a főváros ne legyen egymással szemben kijátszható.

- Mit jelent a polgári kultúrpolitika?

- Egy mondatban összefoglalva: a polgári kultúrpolitika komolyan veszi az örökségvédelmet és a hagyományőrzést, hiszen az örökölt értékek védelme és tudományos-szakmai feldolgozása nagyon fontos feladat, ugyanakkor nem akarunk a múltba révedni, ezért nyitottak vagyunk az új utakat kereső kulturális törekvésekre is.

- Ennyi feladat mellett marad elegendő energiája, ideje saját képviselői körzetére?

- Több mint egy hónapja vagyok már államtitkár, azt gondolom, ezalatt ugyanúgy odafigyeltem a körzetemre, mint korábban: látogatásokat, találkozót, fórumot szerveztem, beruházást avattam. Most készítjük elő a Velencei-tó környéki kerékpárút további fejlesztését, s folyamatosan igyekszem felhívni a figyelmet a Mezőföld mezőgazdaságára is. Államtitkári pozíciómból talán a korábbinál is többet tudok majd tenni annak a térségnek az érdekében, ahol én magam is élek.

- Miként javíthat a kultúrpolitika hazánk külföldi megítélésén, amely gyakran kettős mércét alkalmaz, máskor súlyos tévedéseket közöl tényként?

- Nagyon aktuális, amit kérdez: a napokban beszélgettem erről a berlini Collegium Hungaricum elnökével, illetve több külföldi magyar intézet vezetőjével is. A kultúra, a művészet a legjobb eszköz arra, hogy javítsunk az ország külföldi megítélésén, hiszen amellett, hogy reagálnunk kell a hazánkat érintő igaztalan állításokra, kezdeményező, a magyarság kulturális gazdagságát bemutató kultúrpolitikával kell Magyarország képét pozitív módon alakítani.

Életpálya röviden

L. Simon László 1972-ben született Székesfehérváron. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán  magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szerzett, felsőfokú kulturális menedzser képesítéssel és szőlész-borász mérnök  szakos végzettséggel is rendelkezik.

Fiatal Írók Szövetsége (elnök, 1998-2004),  Magyar Írószövetség (titkár, 2004-2010), a Magyar Műhely, a Kortárs, a Kommentár szerkesztője, a Szépirodalmi  Figyelő főszerkesztője

Nős, négy gyermek édesapja, a József Attila-díjat 2007-ben kapta meg.