Lent és fent

Így megfelel? Nincs válasz, csak szemlesütött, igenszerű motyogás. Az apró már csúszik is vissza a zsebbe. Kis közjáték: megoldottuk okosba. Nem fájt ez senkinek. Nem ettől borul fel a közösségi közlekedés egyébként is billegő kasszája. Ne moralizáljunk már egy százason. Többet úgyse...

Szabó Szabolcs

Ebben az országban úgyis mindenki hajt a mellékesre, a feketésszürke jövedelemre. Arra, ami hiányzik az üvegzsebünkből. Mégis, azért belül kapar a gondolat, hogy... Talán így érezte magát az az egykoron lánglelkű pályakezdő politikus, midőn az asztal alatt átcsúsztatták neki a borítékot valami üzleti-közbeszerzési-földosztási vacsorán. Utána még napokig kavargott a gyomra. Ma már csak a magyar való éltető üzemanyagát látja az egyre vastagodó borítékban, a banki átutalást közlő sms-ben.

Mert könnyű beleszokni. Már előre bekészíteni a diszkontjegy árát a kézbe. A motyorgást összekacsintó mosolyra váltani, és elégedetten belemelegedni a nekünk ez jár érzésébe.

Aztán lehuppani a székszomszédunkhoz és együtt szidni azt a bizonyos korrupt politikust.

A lépték ugyan összehasonlíthatlanul más. Ám a mai kis-nagy előnyökért mindnyájan megfizetünk. Holnap, holnapután, örökké.