Régen a zsebtolvajnak akasztás járt...

Előadásának talán legizgalmasabb része a büntetés múltjának történeti áttekintése volt. Ruzsonyi szerint a büntetés maga egyidős az emberiséggel, már a törzsi időkben is léteztek különféle megtorlások, amelyek közül a kiközösítés volt a legkeményebb: biztos, de lassú és kínos halál volt. Az első bűntényeket a vérfertőzés, valamint a szent tárgyak megérintése jelentette.

Manapság, amikor a közvélemény egyre inkább valamiféle bosszúként tekint a büntetésre, amelynek el kellene rettentenie a bűnösöket a bűn megismétlésétől, tanulságos lehet a professzor egy másik példája.

Amikor az 1200-as évek Angliájában elszaporodtak a zsebtolvajlások, amelyek büntetése az akasztás volt (!), a király elrendelte,  hogy egy alkalommal egyszerre tizenhat elítéltet akasszanak fel, nyilvánosan.

- Mit gondolnak, milyen eredménnyel járt ez a rendelkezés? - kérdezte a fiatal professzor, s válasza nagy derültséget keltett: - Még soha korábban nem arattak olyan sikeresen a zsebtolvajok, mint éppen ott, a csoportos akasztást tátott szájjal, csillogó szemmel bámuló tömegben!

Az ókori, a kora hűbéri társadalmakban egyébként a kompenzáció elve vezette a büntetőket: Szent István törvénye alapján egy szabad ember megöléséért 110 tinót kellett fizetnie a bűnösnek. A középkor későbbi részében, amikor a hétköznapi élet is rendkívül kemény volt, nagyon kemény büntetéseket alkalmaztak, említette Ruzsonyi. Nem utolsósorban azért, mert az elkövetett bűnt nem csak a társadalom, hanem egyben  Isten ellen való bűnként is értelmezték.Az úgynevezett büntetési paradigmaváltás, a szabadságvesztés elterjedése a nagy francia forradalommal kezdődött: hiszen akkor vált értékké az egyéni szabadság, amelynek megvonása komoly büntetést jelentett. De ennek idejét nem el-, hanem felhasználni kellene, intett a tudós!