Lét: minimum él!

Ez a negyvenkét éves s negyvenöt kilós egykori ápoló- és gondozónő, ma három gyermekét (12-10-5 évesek) egyedül nevelő hivatásos anya megtapasztalta már, amitől mindannyian rettegünk: a munka-, de inkább a pénztelenséget. Havi jövedelme (pótlékokból és díjakból) mintegy hetvenötezer forint.

Ő mégis egyesületet szervez, civil gyereknapot gründol, szklerózis multiplexben és más mozgásszervi bajokban szenvedőket istápol, adományokat gyűjt és oszt, adományvonalat talál ki. Emellett mániája még a művészet és a sport, mint nevelő terápiák...

Azért költözött a városba Daruszentmiklós egyik faluszéli tanyájáról, hogy gyermekeinek ne kelljen álló nap távolsági buszokon zötykölődni iskolába -ból, járhassanak búvárúszó edzésre, rajzszakkörre, mint bárki más.

Még ha létminimum alatt élnek is.

E riport témája Kissné egyik ötletének tetszhalála. Adományok gyűjtésére raktárhelyiségért folyamodott a város önkormányzatához - amit meg is kapott, dicséretes gyorsasággal és ingyen (a bérleti díjat támogatásként besorolva), a Március 15. tér egyik használaton álló, városi tulajdonban lévő, hatvan négyzetméteres, földszinti bolthelyisége képében.

Az elképzelés szerint minden adakozó kedvű honfitársunk itt adhatta volna le megunt/használatlan bútorait, gyermekeinek régi játékait, sportszereit, író- és taneszközeit, továbbá: felajánlott tartós élelmiszereit, ruhaneműit, cipőit, amit aztán a LAÉT aktivistái (Dunaújvárosban ötven család) az igények szerint szétosztottak volna a rászorulók között. Akik pedig vannak bőségesen, s attól tartok, lesznek is, mind többen.

Az ügy a LAÉT országos vezetésének aggodalmán futott zátonyra. A társaság most, mint közhasznú szervezet, általános forgalmi adótól mentes - ám a vezetőség szerint egy esetleges jogszabályváltozás után nekik kéne a 24 ezer forintos áfát kifizetni. Erre: képtelenek.

Ezért most a társaság egy városi pincehelyiség után kutat, amit ingyen (és áfamentesen!) használhatnának a fent vázolt célra.

Biztos van ilyen pincehelyiség: adják kölcsön nekik!