Száguldás, Volvo, Szerelem

Nyár, napszemüveg, fél könyök elegánsan kint az ablakon, kézben a mobil, laza kormánymozdulatok. Lehetne egy Balaton-parti parkolóhely keresés pillanatképe. Menőbbnél menőbb srácok huszonhárom évesen kabrióból agyig Gucci-cuccban, csajokat bámulva keresik azt a helyet, ahol még feltűnő a jó gépkocsi, de már nem annyira, hogy egy hozzám hasonló panelproli irigységből meghúzza. De nem...

Az Olvasó

A fenti látkép szerény városunkban fogad nap mint nap, mégsem az irigykedés az első, ami eszembe jut, hanem a felháborodás, ugyanis nem huszonéves jampi telefonál félig kilógva az ablakon, hanem többnyire akár harminc-negyven utassal a háta mögött a helyi buszsofőrök. Azt a tömegvonzással egyenértékű egyetemes szabályt, miszerint minél később van, annál gyorsabban mennek (nappal 30 km/h végsebesség, műszak végén  főleg az utolsó járaton  70 km/h a garázsig) mindannyian tudjuk, mégis ez valahogy máshogyan bosszant. Amikor a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak áldozatává válnak, akkor kiemelten védjük őket, gyorsan sietek hozzátenni: joggal. Az olyan büdös lábú diszkópatkányokat (Hofi után szabadon), akik hajnalban randalíroznak, gyorsított eljárással már másnap börtönbe küldeném  pihenni. De van egy másik oldala is a közfeladatot ellátó státusznak. A példamutatás. Gyűlölöm a példabeszédeket, de azt gondolom, hogy mindennek van határa. Elhiszem, hogy borzasztóan monoton, unalmas és stresszes munka buszt vezetni, de nem lehetne a végállomásig várni, és azután visszahívni, aki keresett. Azt is átérzem, hogy ők annyira, de annyira rutinból vezetnek (ami a tapasztalt sofőrök egyik legnagyobb ellensége egyébként), hogy minden  szabály felett állnak. Persze nem ők az egyetlenek, rendőrautót sem sűrűn lát az ember anélkül, hogy ne éppen telefonálna a sofőr. De ott saját magáért és maximum két-három kollégájáért vállal felelősséget az, aki az autót vezeti, nem egy lakóközösségnyi emberért. Szóval ezúton kérem a tisztelt buszsofőröket, a helyieket és a helyközieket (akik mellesleg sokkal durvábbak, hiszen nem harminccal teszik rendszeresen ugyanezt), hogy legyen annyi türelmük, hogy a munkájukra figyeljenek, ha már ezt a hivatást választották.  

 
Köszönettel,  Varga Richárd

Ui: egy nappal azután, hogy ezt a levelet megírtam, épp az iparkamarába tartva a Kék Dunánál a zebrán körülbelül hatvan kilométeres sebességgel, lassítás nélkül húzott el egy üres, 3-as csuklós busz (csütörtök 11:50). Négyen álltunk a zebrán arra várva, hogy valaki lassít, akit majd bunkó gyalogos módjára jól rákényszerítünk a lassításra, de a busszal nem volt sansz. Ha kilépünk, a posta magasságában kezdhették volna el szedegetni a darabjainkat.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!