Az Olvasó értékel: A színház jót akart az évadzárón, de Pély Barna nem erre készült

Dunaújváros - Május 21-én, a Bartók Music Club szervezésében látogatott el városunkba Pély Barna zenekara, a United. Olvasónk pedig jól megmondta a véleményét, ezt közöljük is'

Az Olvasó

Persze, nem ezen a néven, mivel a kifinomult ízlésű közönség erre nem lett volna vevő - a régi új együttes neve Funk Survivors, avagy, ahogy Barna viccelődött, United Funk Survivors.

A Music Clubnak egy nem megfogalmazott, de a rendezvények hosszú során egyértelműen kivehető célja, hogy a dunaújvárosi közönség is megismerjen nálunk ismeretlennek számító zenészeket, együtteseket, illetve, hogy visszahozza a régebben koncertjeikkel itt is nagy sikert aratott fellépőket. Mióta ezekre a koncertekre járok, Pély Barna volt az első, akit - ha csak névről is - a zenei életben aktívan nem résztvevők is ismerhettek, hiszen kereskedelmi tévés munkássága régre nyúlik vissza; és nem tagadom, kisebb előítéletek megfogalmazódtak még bennem is: lehet valaki egyszerre Megasztár zsűri, és igényes zenész, énekes?

 


Az első kifogások sajnos már a hangolásnál megfogalmazódtak bennem. Aki volt már a Bartókban koncerten, tudja, hogy azok az asztalokkal és székekkel berendezett, körülbelül negyven-ötven négyzetméteres előtérben fogadják a hallgatóságot. Ennek ellenére, Vadász Péter amúgy is elég hangos dobfelszerelése mikrofonos hangosításra került, majd ezt próbálta túlharsogni Romhányi Áron szintetizátora, úgy, mint Mits Gergely és Pély Barna gitárerősítői. Az ismert frontember többször szabadkozott, mi szerint ők nem erre készültek - azt nem mondta, mire, de nyilvánvalóan úgy értette, szabadtéren szerettek volna játszani. Csak azt nem érthetem, mint kívülálló, hogy ha nem lehetett az erősítőket lejjebb csitítani, akkor a basszusgitár-erősítőn miért villogott folyton a 'peak'? (Tetszik tudni, ez az a lámpa, ami azt jelenti, hogy az erősítő túl nagy teljesítményt ad le,
ami a hangminőség romlását idézi elő. Magyarul, olyan hangos, hogy már önmagát sem bírja hallgatni.)

Az egészben a legszomorúbb nem a dobhártyák beszakadása, vagy a számok közötti pár másodperces, és a koncert után percekig megmaradó fülcsöngés volt, hanem az, hogy a zenészek valóban virtuoso módon játszottak, különös tekintettel két gitárosunkra. Nagyon jól játszottak, de ezt csak az tudhatta, aki képes volt elképzelni, milyen lenne ez a basszusgitár-szóló, vagy az a szólógitár-performansz, ha jó lenne a hangosítás, és a basszusgitáron játszott hangokat egymástól jobban meg lehetne különböztetni, a szólógitáron meg nem tűnne erőltetettnek ez a - különben remek, harmonikus - blues hangzás.

De lépjünk is túl a hangügyi problémákon. A zenészek kitettek magukért, valóban remek funky-blues-jazz keveréket kreáltak, és bevallom, ha egy CD-n megkaptam volna, és itthon hallgatom, tetszett volna. De nem itthon hallgattam, mivel egy koncert többet ad. A koncerten az ember látja is az együttest, és az együttes is többet ad - nem csak zenét, de előadást. Mivel a színpad nem nagy, ez az előadás történetek mesélésében és felvételeken nem hallható szólókban merül ki, és persze mindig jó látni a zenészek arcát, amikor egy-egy komplexebb számba belemerülnek.

Amit Pély megformázott, azt azonban nem nevezném előadásnak. Persze, a hiba bennem van, de én akkor sem értem, hogyan illik a zenekarhoz, a stílushoz, vagy a helyszínhez Barna egy rózsaszín trikóban, amint folyamatosan grimaszol és nyolcvanas évekbeli kinyúlások közepette magasba nyújtott kezekkel való tapsolásra inti az elegáns, borozgató közönséget. Egyértelmű képzavar. Ráadásul, mint kiderült, a médiasztár nem jó énekes. Az angol szövegek nem igen érthetőek, saját számaik nagy része általános iskolai szolmizálás, felgyorsítva, néhány csavarral, nem ars poetica, akárhogy is beharangozta azt az énekes. Ő egy nagyon jó gitáros, és az együttes többi tagjához hasonlóan igényes zenész, de a mikrofon helyett inkább csak barna-fekete Fenderjével kéne járnia az országot. 

Összességében, azt gondolom, a Bartók Music Club szervezőitől szép ötlet volt, hogy egy hírességet hívtak az évad utolsó előadására, és nem lehet az ő számlájukra írni, hogy éppen az utolsó koncert – nagy sajnálatra - nem sikerült. Ez azonban ne vegye el kedvünket, és mindenkinek szívből ajánlom, hogy ősztől legalább egy koncertet látogasson meg a szériából - persze, aki egyet meglátogat, nem tudja majd a következőt kihagyni.

 

Szalóki Ákos

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!