Tízéves voltam, amikor életemben először jártam külföldön a szüleimmel. Mai szemmel nézve már nehéz elképzelni, hogy a hetvenes évek végén még az akkori „baráti országokba” sem volt egyszerű az utazás.
Lengyel–magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát – e közmondás szellemében keltünk útra a közelmúltban Lengyelországba. Két célpontunk volt: Zakopane és Krakkó.