"A sorozatban én egy szárnyát bontogató dj-lányt alakítottam"

Hogy csöppentél bele ebbe a világba?

- Megkerestek, de nem egyszer, hanem sokszor. Több száz embert kasztingoltak le, és én talán a nyolcadik e-mailre válaszoltam, anyukám unszolására. Neki volt a vágya, hogy színésznő szeretett volna lenni, ez akkor nem jött össze, és úgy gondolta, talán nekem majd igen. Úgy mentem el, hogy jó, de én ezt nem akarom, vagy nem tudom... szóval totál nem számítottam rá amikor beválogattak, kértem is egy hét gondolkodási időt.

Nyilván nem hagytak annyit, én meg rengeteg embernek a véleményét kikértem, és az lett a vége, hogy aláírtam. Akkor még nem voltam tisztában vele, hogy mit is jelent az egész, de így utólag mondhatom, nem bántam meg. Később összeállt a kép, hogy miért pont én. Nem színészeket kerestek, hanem egyszerűen csak jó karaktereket. Korábban modellkedtem, így nem volt nehéz rám találni, de színész soha nem voltam. Nem mondom, érdeklődtem a pálya iránt, de ez még azért nem profizmus.

Mennyire előre megrendezett egy ilyen tv műsor, vagy esetleg tényleg minden spontán, ahogy azt mi látjuk?

- Természetesen iránymutatás van, de csak témaszerűen, tehát nincs konkrét forgatókönyv, meg ilyesmi. Ha már itt tartunk, előre betanult szöveg sincs, legfeljebb címszavak.

Te dj is vagy, ez hogy jött?

- A sorozatban én egy szárnyát bontogató dj-lányt alakítottam, és ahhoz, hogy ezt hitelesen tudjam hozni, ahhoz nekem valóban meg kellett tanulnom, hogy működik a keverőpult. Miközben tanulgattam, megkedveltem, és miután kikerültem a műsorból, elvégeztem egy iskolát is ehhez kapcsolódóan, mert érdekelt. Nyilván rengeteget gyakoroltam, mire ki mertem állni a közönség elé. Ez azért más, mint a tv. Ott, ha csak én vagyok a kamera előtt, akkor is vannak legalább öten a szobában. Itt azonban egyedül vagyok, és így kiállni több száz ember elé, az egy egészen más exhibicionizmust kíván.

Magaddal tudod ragadni a közönségedet?

- Tulajdonképpen azon múlik, hogy nekem milyen volt a napom. Amilyen az én hangulatom, azt adom át akaratlanul is. Ez is egy előadóművészet, és az embernek meg kell tanulnia álarcokat viselni, mert a jókedvemet még csak átadhatom a közönségnek, de a szomorúságot, ha véletlenül úgy alakult a napom, nem kellene rájuk ragasztanom. Végül is ők szórakozni jöttek oda. A színész és bármely előadóművész is csak ember, tehát nem egyformák a napjai. Ezért meg kellett tanulnom, hogy olyan legyek, amilyennek a közönségem látni szeretne.

Van-e példaképed a szakmán belül?

- Megszokhattuk, hogy a dj-k általában pasik, de ma már van jó néhány nő is. A suliban, amikor végeztünk, azt mondták, hogy ne utánozzunk vagy kövessünk senkit, hanem legyünk mindig egyediek. Nem ezért, de kimondott példaképem nincs. Nyilván van, akire felnézek, olyan világsztár női dj-k, akik Romániából vagy Ukrajnából eljutottak egészen Amerikáig, úgy, hogy most van egy kb. 4 milliós követőtáboruk. Mivel én foglalkozom mással is, nem hiszem, hogy ebben ekkora karriert fogok befutni. A másik, hogy a zenélés együtt jár az éjszakázással, és azt hiszem, egy nőnek nem tesz jót az állandó éjszakázás.

Ha ki kell töltened egy hivatalos űrlapot, abba a rovatba, hogy foglalkozása, mit írsz?

- Pont most töltöttem ki egy ilyen lapot, de már nem is emlékszem, mit is írtam be. A mostani, nem is az a szakasza az életemnek, amikor meg tudnám ezt határozni. A műsorvezetés egy új szál az életemben, ez talán olyan, amit el tudnék képzelni hosszú távon is, de ha kapnék egy olyan állást, ami kreatív és jó a közeg, én abban is el tudnám magam képzelni. Soha nem volt vágyam a médiában dolgozni, egyszerűen így alakult.

Ismert, dekoratív nőként, mennyire érzed azt, hogy az emberek kapcsolatot akarnak teremteni veled, illetve gondolod-e, hogy a megjelenéseddel valamiféle trendet teremtesz?

- Önmagamnak nem vagyok újdonság, ha belenézek a tükörbe, 30 éve ugyanazt az arcot látom. Amikor felöltözök, magamnak teszem, de szeretnék ápoltnak és csinosnak látszani. Nem tudom, hogy ez trendet teremt-e, de ha igen, rossz példát akkor sem mutatok, azt gondolom. Erről az ismertségről van egy külön véleményem. Azt gondolom, hogy ismert nőként a legnehezebb ismerkedni. Egészen egyszerűen nem merik az embert megszólítani, nem értem miért? Az, hogy én hogy nézek ki, abból én itt belül semmit nem érzékelek. Nem is vagyok a márkák rabja. Ha megnézed, nagyon sok világsztár jár second hand boltokba vásárolni, mert ott biztosan egyedi darabokat talál. A stílus nem a pénzen múlik. Sokszor sajnálok is divatos darabokra sokat költeni. Mondjuk, a stílusom az elég széles palettán mozog. A nagyon sportostól, egészen a nagyon finoman elegánsig. A színem a fekete, a fehér, a szürke és itt kimerült. Nagyon kedvelem a magas derekú nadrágokat, ami a 70-es években volt igazán divat, de kezd visszajönni újra. Szeretem az egyszerű, letisztult dolgokat. Ha színt viszek, a már említetteken kívül az öltözékembe, azt csak nagyon finoman legfeljebb egy ruhadarab vagy kiegészítő erejéig.