A jövőben inkább újra a dalszerzés felé fordul Kasza Tibor énekes, producer

Némi túlzással: a rajongói úgy várták önt a rekkenő hőségben, délután ötkor is, akár a Messiást!

- Én is nagyon vártam, hogy ideérjünk. Megmondom őszintén, én egy vidéki gyerek vagyok, és nagyon szeretem, amikor egy kisebb településen léphetek föl. Egy pillantás után látom, hogy nagyon jó, barátságos a hangulat.

Feltűnt, hogy a népszerű popsztár szerepe helyett mindenkivel azonnal, barátsággal szóba áll!

- Nem gondolom, hogy Magyarországon bárkinek is hollywoodi sztárt kellene alakítania. Pontosan ez az egyik kulcsa annak, hogy sikeres tudok lenni. Egyszerű szegedi gyerek vagyok, kiköltöztem Budapestről, falun éltem az elmúlt tizenöt évben. Engem az utcán is félre lehet állítani, mert aki normálisan közeledik felém, közvetlen és jó energiát áraszt, azokkal leállok, és őszintén elbeszélgetek, akár a legmélyebb témáról is. Szerintem, aki nálunk ezeket a gyökereit elveszíti, az tévúton jár.

Az ismert énekesből egy médiajelenség, a "Kaszatibi" született meg. Ki is ő valójában?

- Érdekes dolog ez, az embernek ilyen periódusai is vannak. Volt egy intenzív tizenöt évem, ami leginkább csak a zenéről szólt, ez volt a Crystal időszaka. Ezután következett egy nagyon erős négy-öt év a szólókarrieremben, amikor arra koncentráltam. Utána hál Istennek megerősödött az életemben a televíziós műsorvezetés és az egyéb marketingdolgok, amik mostanra az időmnek a nagy részét kiteszik. Egy újabb érdekes fordulópont most következik el, amikor azt érzem, hogy révbe ért a televíziós és a marketing szakember része az életemnek, és újra szeretnék intenzíven visszatalálni a zenéhez. Ez most egy nagyon erős belső késztetés. Biztosan újra sokkal-sokkal jobban előre fog jönni a következő hónapokban, években a zenész Kaszatibi.

Netán újjászületik a Crystal?

- Az már nem lesz. Én visszafelé soha nem tekintek, csak előre. Annak a zenekarnak volt egy nagyon szép tíz éve, amit a Kati már nem akart tovább csinálni. Nála előbb jött el az, hogy el akarta engedni a popbiznisszel járó életvitelt. Mivel az egy csapat volt, elfogadtuk a döntését. Néhány év még lett volna benne, amit még kiélvezhettünk volna, de neki más életcéljai voltak. Új Crystal nem lesz, de a Kaszatibi, mint zenész megerősödik. A dalszerzésben is sokkal aktívabb leszek, illetve az is tervben van, hogy főként zenés színpadi művek, musicalek, vagy akár egyéb háttérzeneszerzői és produceri munkáit fogom ellátni.

Meg lehet tanulni a humoros, színpadi szerepet?

- Azt gondolom, hogy ennek az önazonosság a kulcsa. Amikor nem játszik az ember szerepeket, akkor marha egyszerű, dolga van, mert minden környezetben csak azt kell, csinálnia, mondania és tennie, ami önmagával azonosan jön belőle. Bármilyen televíziós műsorban vagy színpadon, akár éppen itt, egy kocsi mögött állva beszélgetünk egymással, láthatod, hogy nincs többfajta Kaszatibi. Nincsenek különböző szerepkörben színjátszó karaktereim. Egyfajta van, akit lehet, vagy nem lehet szeretni. Azt remélem, hogy a kor előrehaladtával egy kicsit én is lassultam, befogadhatóbbá váltam, és egyre többen kedvelnek.

Mitől lesz az ember ilyen bátor, szókimondó?

- Az embert az teszi magabiztosabbá, ha megtanul igent és nemet mondani, vagy ha arra van szükség: visszavágni. Minden helyzetre az adható legegyszerűbb, legőszintébb válasszal kell felkészülni. Nem próbálom meg lefordítani a gondolataimat valami szebb nyelvezetre, mint ahogy kigondolom. Azt teszem, amit minden helyzetben, ösztönösen gondolok. Szerintem ez a titok, ettől tud az ember ilyen gyors, csípőből tüzelő karakter lenni.

Élvezi még a közönség szeretetét?

- Abszolút élvezem, hogy a színpadon állhatok. Rengeteg gyűlölet és búvó rosszindulat szabadul fel az emberekből a világhálón! Ettől függetlenül az életben, vagy a hétköznapi találkozásokban, túlnyomó többségben a jó indulattal és energiákkal találkozom. Mondhatnánk azt is, hogy ezek külsőségek, és nem kell bennük elveszni. De ez nekem azért is fontos, mert az én esetemben többről van szó. Aki kisgyerekként - és itt magamról beszélek - arról álmodott, hogy majd lesz belőle valaki, és amikor majd bemegy egy kávézóba, akkor összesúgnak és mosolyognak az emberek, hogy az ott a Kaszatibi, akkor elhiheted, hogy fontos a közönség szeretete. Nekem ez egy jól megfogalmazott vágyam volt. Ezt élvezhetem a hétköznapokban is, és én ezért azt mondhatom, hogy azt kapom meg, amiről gyerekkoromban álmodtam. Ez engem a mai napig és később is boldoggá tesz. Ugyanakkor ezzel annak a terhét is viselni kell, hogy súlya van a tetteimnek. És ez a közösség, vagy ez a tömeg, ha úgy tetszik, amelyik most fölemel, az ugyanilyen jóízűen fog lakmározni az elesett tetememből, hogy ha rosszat teszek. Az egyik szakmám a fotós, és ezért azt szoktam mondani: ahol fény van, ott árnyék is található.

Kinek, kiknek ad a véleményére?

- Igen, megvan az a szűk kör, akiknek a véleményére nagyon adok. Például a párom is ilyen. Ahogy a közönségemnek a szavára is, hiszen a közösségi média által kilencszáznegyvenezer követővel rendelkező oldalam van. Ott nagyon gyors, egyenes reakciókat kapsz minden egyes dologról, amivel foglalkozol. Az internet jó esetben pontosan ezt a fajta őszinteséget és nem a rosszindulatot hozza magával. Úgyhogy engem ilyen szempontból, a fél ország nevel. Ezt én elfogadtam, mert abszolút befogadó vagyok. Nem vagyok rátarti és nem csak az van jól, amit én mondok.