Bulvár

2017.09.01. 18:50

Párizs ma is megér egy misét - A francia főváros sokszínűsége rabul ejti az oda látogatókat

Ebben az évben érettségiztem. Már az idei tanév elején elhatároztuk a barátommal, hogy elutazunk valahova, megünnepelni a majdani sikeres vizsgánkat. Előre ittunk a medve bőrére, de boldogan és optimistán kezdtük el megszervezni egyhetes utunkat Párizsba.

Várkonyi Zsófia

A közhiedelemmel ellentétben nagyon egyszerű egy nyári utazás megszerevezése, akár utazási irodák nélkül is, ha időben elkezdünk készülni rá. Már márciusban megvettük a repjegyeket és lefoglaltuk a szállást, így nagyon olcsón megúsztuk az alapköltségeket.

A programterv elkészítése már egy kisebb stressz volt számomra, ugyanis szerettem volna mindent megnézni a városban úgy, hogy a lehető legkevesebbet kelljen tömegközlekedést használni. A jó hír az, hogy Párizs hatalmas (ki szeretne egy olyan városban nyaralni, amely három nap alatt bejárható?), ezért a cél lehetetlennek tűnt. A nyolc nap eredménye 120 km séta volt, és sokszor "torkollott" a városnézés parkban fekvésbe, mert a meleg és a gyaloglás teljesen elgyötört bennünket.

Az egész utunkat belengte egy varázslatos érzés, izgatott várakozás. Már érkezésünk napján nyakunkba vettük a várost, ahol elsőként az Eiffel-torony fogadott bennünket. A torony abszolút uralja az előtte álló teret. Párizs szimbóluma megadja az igazi francia életérzést: könnyed, nyári este, rengeteg és sokféle emberrel, nyüzsgéssel, utcai árusokkal. Azonnal rabul ejtett bennünket is ez a pezsgés. Még aznap hajókáztunk is egyet a Szajnán.

A szerző és Szepesházi Balázs nyáron bejárták a francia fővárost.

Az elkövetkezendő egy hét színesen és önfeledten telt. Jártunk Disneylandben, ahol megdöbbentően nagy tisztaság és rendezettség fogadott. A vidámparkba belépve még a szél járása is megváltozott. Az ember erre a napra képes maga mögött hagyni a valóságot és élvezni a visszatért gyermekkorát.

Meglátogattuk Versailles-t, bejártuk a hatalmas kertet, a Trianon palotákat is.

Amit érdemes és fontos tudni: az oda látogatóknak, hogy 26 éves kor alatt bármely EU-s állampolgár ingyen bemehet a párizsi múzeumok többségébe! Így megnéztük a Musée d Orsay-t és a Louvre-ot. A bejutásért sokat álltunk sorba, a Mona Lisa pedig nagy csalódás volt számunkra, hiszen a turisták egymást taposva tolakodtak előre, magasban tartva a telefonjukat hogy csak egy képet tudjanak csinálni erről a kis festményről. A legviccesebb az egészben az, volt hogy a többség nem tud normális fényképet csinálni, mert biztosan belelóg a képbe az előttük álló telefonja. Sokat töprengtünk azon, vajon mi tette ilyen híressé ezt a festményt.

A múzeumtúra után megmásztuk a Notre Dame 387 és a Sacré Coeur 234 lépcsőjét. A vádlink ugyan elfáradt a túra végére, de a lépcsőzésért kapott látvány mindenért kárpótolt bennünket.

A Notre Dame-ról különösen szép panoráma nyílik a városra, egyszerre tárulnak elénk a Szajna a lemenő nap fényében, az Eiffel-torony sziluettje és a Sacré Coeur fehér kupolái.

Párizs utcáin sétálva ismerős érzés fogott el. Az épületek többsége ugyanis Budapest gyönyörű lakóházaira hasonlít. A házak elengedhetetlen kelléke a kicsi francia kovácsoltvas erkély. A városban rengeteg a zöld, számtalan, nagyon nagy területű park található benne, ahol székek és asztalok, valamint palacsintaárusok várják a pihenőket.

Várakozásunkkal ellentétben a városban tisztaság uralkodott, pedig elég sok negyedet bejártunk Párizsban. Egyébként Párizs a világ legnépszerűbb turistacélpontja, évente 30 millió ember látogat el a divat fővárosába.

Mielőtt elutaztunk, egy barátomat, aki már járt Párizsban, megkérdeztem, hogyan tudná egy szóval jellemezni azt. Azt mondta, a város nagyon multikulti. Teljesen észszerű, gondoltam, Franciaország történelméből ered ez a tulajdonsága. Ám amikor az ember megtapasztalja ezt a fajta sokszínűséget, rájön arra, mit is jelent valójában ez a kifejezés, s hogy milyen parányi is az egyén a világ emberóceánjában.

Majdnem elfelejtettem mesélni az utazás legjobb részéről, az evésről! Diákok lévén igyekeztünk spórolni az étkezéssel, ezért a legegyszerűbb módot választottuk: minden reggel, amikor útnak indultunk, betértünk egy boulangerie-be és vettünk egy tucat croissant-t ellátmánynak. Azért megkóstoltuk a csigát is, mert még az utazás elején megbeszéltük, hogy mindenképpen kipróbáljuk a franciák híres nemzeti eledelét. Számomra azonban csalódás volt ez az élmény, nagyobb a füstje, mint a lángja, de hiányérzetem lett volna, ha nem próbálom ki. Mindenesetre ezek után rávetettük magunkat egy-egy kiadós pizzára. Nos, életemben nem ettem még olyan finom, ropogós, vékony tésztájú pizzát, mint amilyet csigakóstolás után az étteremből kijőve megettem. Komolyan, még Olaszországban sem.

A kirándulás utáni első reggelen, amikor már itthon ébredtem, éreztem rá igazán, hogy mennyire gazdag és élményekkel teli egy hetet töltöttünk el ebben a csodaszép városban.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!