Bulivan

2012.09.20. 21:21

Leander Rising: A kezdetektől a nemzetközi színtér volt a cél

Keszthely - Olyan nemzetközi szerződéssel rendelkezünk, amilyet Magyarországon eddig még senkinek sem sikerült kötnie - mondja Köteles Leander, a két évvel ezelőtt alakult Leander Rising zenekar névadó vezetője. Az együttes bemutatkozó albuma, a tavasszal kiadott Szívidomár iránt egyre élénkebb érdeklődés mutatkozik külföldről.

MTI/AP

A Leander Rising két év alatt szinte a semmiből vált a legreménytelibb magyar zenekarrá. Az együttest a zongorán és basszusgitáron egyaránt kiválóan játszó énekes Köteles Leander, valamint a progresszív power-metal stílusának egyik első számú zenekara, az amerikai Nevermore turnégitárosa, Vörös Attila hozta létre, tulajdonképpen saját szórakoztatásukra. A projekt a gitáros Takács József, azaz Jozzy, illetve a dobos Budai Béla csatlakozásával vált teljessé. Dalaikat az internet segítségével kezdték el terjeszteni, s rövid időn belül olyan erős hazai és külföldi rajongói bázisra tettek szert, hogy az egyik nemzetközi multinacionális kiadó ajánlott szerződést számukra. A tavasszal megjelent Szívidomár című album még tovább növelte ázsiójukat, a lemez kiadását követően a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége Fonogram-gáláján a közönség szavazatai alapján az év zenekara címet nyerték el.

- Egyáltalán nem számítottunk ekkora sikerre, bár tény, hogy a zenekarból minden tag úgy állt a hozzá a munkához, hogy szeretnénk eredményeket elérni - mondta Köteles Leander. - Elég gyorsan jönnek a sikereink, viszont előző zenekarainkkal mindannyian megjártuk már azt a ranglétrát, ami egy zenész előtt áll, így nemcsak értékelni tudjuk a közönség szeretetét, de azzal is tisztában vagyunk, hogy hol tartunk, s hova szeretnénk eljutni. Már kezdetben az volt a cél, hogy kilépjünk a nemzetközi színtérre, ezért indítottuk két nyelven, magyarul és angolul a produkciót. Nem kifejezetten Amerikát céloztuk meg, hanem bármit, ami Magyarországon túlmutat. Felvetődött annak lehetősége is, hogy éppen ezért csak angol nyelvű dalokkal álljunk elő, én azonban ragaszkodtam hozzá, ha már magyarok vagyunk, akkor itthon saját anyanyelvünkön szóljunk a közönségünkhöz. Ezért lett kétnyelvű a zenekar.

- Ezt a koncepciót tartjátok a jövőben is?

- Igen, a terv legalábbis ez. Biztosan előfordul, hogy lesz majd olyan dal, mely csak a magyar piacra, s ezért csak magyarul készül el, mint ahogy ennek fordítottja is várható, de többnyire mindkét nyelven meg fognak jelenni a szerzeményeink. Már írjuk az új dalokat, de előbb még kiadunk egy olyan dalt, amely már készen van. Ez egy duett, amit egy nagyon híres előadóval közösen adunk elő, ennél több konkrétumot azonban nem mondhatok. Természetesen ennek is lesz magyar nyelvű változata, abban értelemszerűen egy magyar előadó lesz a partnerem.

- Ez az a dal, amelyikben a Megadeth gitárosa, Chris Broderick szólózik?

- Igen, s ezt is Vörös Attilának köszönhetjük, akárcsak a Jeff Loomis vendégszólót a Bennem című dalban. Attilának nagyon sokat köszönhetünk, nemcsak az amerikai kapcsolatai által, hanem azért is, mert a Nevermore miatt nagyon sok rajongója van külföldön, akik ránk találtak. Azt persze még nem mondanám, hogy betörtünk az amerikai piacra, egyelőre csak egy lehetőséget kaptunk, amivel nagyon szeretnénk élni. Olyan nemzetközi szerződéssel rendelkezünk, amilyet Magyarországon eddig még senkinek sem sikerült kötnie, majd meglátjuk, hogyan alakul. Amerika egy háromszázmilliós piac, ott megvetni a lábunkat lassú folyamat lesz. Nem hiszem, hogy az első lemez már ütni fog, de ha jól haladunk, a második-harmadik albummal már felhívhatjuk magunkra a figyelmet. Amúgy novemberben lesz néhány koncertünk Amerikában, New York-ban és Los Angeles-ben biztosan fellépünk, s néhány további helyszín is várható.

- Külföldön eddig hol tudtátok megvetni a lábatokat?

- Leginkább a környező országokban, ahol magyarul beszélnek. Nemrég voltunk Erdélyben, elmentünk 600 kilométerre, be az ország közepébe, és ott ugyanúgy énekelték a dalokat, mint bármelyik városban Magyarországon. A környező országokat nagyjából körbe is jártuk, de voltunk Londonban is. Amúgy pedig rengeteg kommentárt kapunk külföldről, nagyon sok közülük a görög, s a törökök is imádnak minket.

- A külföldi közönség melyik dalra harapott rá igazán?

- Konkrét dalokról nincsenek visszajelzéseink. Lemezkritikákat olvastunk, az azok kilencven százalékából az látszik, hogy iszonyatosan tetszik nekik az anyag. Bár mindenki azt mondja, hogy észak-európai az, amit csinálunk, de a keleties ízt is észrevették benne. Azt vártuk, hogy a Szomorú vasárnap lesz majd az a dal, amelyikre a legjobban ráharapnak, azonban érdekes módon a rockzenét kedvelők nem ismerik annyira, inkább a jazz-zenészek körében népszerű az eredeti szám. Persze ehhez azt is tudni kell, hogy amikor ez a dal igazán működött, a két világháború között, abban az időbe még más volt a közönség. Seress Rezső amúgy nagyon jól megkomponálta a nótát, ezért is tekintenek rá mindenhol a világban etalonként. Úgy tudom, pszichológiailag is elemzik, hogy mitől van ez a nagyon mély, súlyos hatása. A hazai közönségnek a Két világ közt jött be, annak van hasonlóan mély, elborult hangulata, amivel viszont elsőre nagyon nehéz azonosulni, Akikkel beszéltem róla, mind azt mondták, hogy elsőre leültek tőle, a második-harmadik meghallgatás után azonban kezdett náluk kinyílni a hatása, és akkor nagyon megszerették. Amúgy éppen most dolgoztunk ki egy dalt, egy lassú, klasszikus balladát. Ha a hangszerelésen nem múlna, akkor akár a kilencvenes években is megállhatta volna a helyét. Ének-zongora kezdés után teljesedik ki, átcsap zenekarba, lesz benne minden, ahogy kell. Azt hiszem, ez egy olyan dal lesz, amiben benne az igazi bús magyar érzés, szerintem nagyon be fog találni. A célunk az, hogy már az új album előtt kihozzuk. A kiadó is azt mondta, bár nekik abból van a pénz, ha a dalokhoz lemezen jut hozz a közönség, de ez az internetes megjelenés eddig is működött, ezért aztán tegyünk úgy, ahogy eddig csináltuk.

- Ez azt jelenti, hogy a lemezeladással is elégedett volt a kiadó?

- Igen, szépen fogyott az albumból, főleg rockzenei körökben. Természetesen nem kelt el annyi példány, amitől seggre ültünk volna, hiszen meghalt a lemezpiac. Én ebből írtam a diplomamunkámat, tudtam, mire lehet számítani. Ahhoz képest, amit vártunk, felülmúltuk az eladási számokat, tehát jó visszhangja volt a lemezeladásnak.

- Említetted, hogy írjátok a dalokat. Ugyanazzal a módszerrel dolgoztak, mint az első lemezre felkerült szerzeményeknél?

- Eddig általában Attila és én voltunk a fő zenei dalszerzők, a szöveget és az énekdallamot én találtam ki, a dobot pedig értelemszerűen Béla hozta. Az utóbbi időben azonban Jozzy-t is elkapta a lendület, egyre inkább kiveszi a részét a dalszerzésből. Neki nagyon sűrű élete van, egy multinacionális cégnél dolgozik igen jó beosztásban, emellett van családja, felesége, most jön a második gyermekük, tehát igencsak nagy teher nehezedik rá. Tele vagyunk ötletekkel, nem hiszem, hogy nagyon sokat kellene várni az új lemez megjelenésére.

- A Leander Rising elborult, mély szövegvilága kinek vagy minek köszönhető?

- Többen megkérdezték már, hogy a dalokat magamról írom-e, s ilyenkor mindig elmondom, hogy nem vagyok depressziós. Viszont van egy nagyon erős empatikus képességem, ezért ha csak beszélgetek valakivel, már akkor is át tudom élni az érzéseit. Rengeteg impulzus ér, ez ihleti a szövegeket. Emellett van bennem egyfajta elkeseredettség a mai fiatalokkal kapcsolatban, amit ki kell írnom magamból. Nem hiszem, hogy a világ jó irányba halad, az emberi kapcsolatok, a barátságok, a párkapcsolatok felületessé váltak.

- Ezek szerint a holtodiglan-holtomiglan már nem létezik?

- Létezhet, hiszen én is egy ilyen családban nőttem fel, a szüleimnél működik. De ott a másik véglet, az ellenpélda, amit a Szívidomárban írtam meg. Ez a dal arról szól, hogy a mai felgyorsult világban az emberek többsége a társas lényi mivoltát úgy elégíti ki, hogy teljesen mindegy, kivel van, csak legyen valakivel. Számomra ez nagyon kiakasztó.

- Az angol dalszövegekkel sikerült visszaadni a dalok súlyos és mély mondanivalóját?

- Mivel az angol nyelvű lemezt szigorú határidőre kellett elkészíteni, s én éppen benne voltam egy betegségben, ezért a szövegek megírását átadtam egy nagyon közeli barátomnak, Deák Martinának. Ő igazi nyelvőrült, több nyelven is folyékonyan, anyanyelvi szinten beszél. Mivel sok mondanivalója volt, ezért teljesen rábíztam a munkát. Nem is tehettem mást, hiszen két hónap alatt teljesen el kellett készülnünk, ami elég súlyos egy stúdiólemez esetén.

- Ősszel a Subscribe, az Insane és a The Idoru társaságában fogtok idehaza turnézni. Várható, hogy ezzel a turnéval új rajongókat tudtuk magatok mellé állítani?

- Mivel körülbelül két éves a zenekar, ezért semmiképpen sem jelenthető ki, hogy eljutottunk már mindenkihez. A rockzenét szerető közönséghez igen, az internet korában ez már nem volt nehéz. Azokhoz az emberekhez viszont, akik annyira nem fogékonyak az általunk játszott zenére, még nem. Ők még nem találták meg azt a dalt, ami által meg tudnak minket szeretni. Az emberek ugyanis nem elvek szerint hallgatnak zenét. Ott a Metallica példája, egy Nothing Else Matters mindenki által ismert. Ez az áttörés nekünk még nem sikerült.

- A fesztiválokon találkoztatok olyanokkal, akik nem ismertek benneteket, de a koncertetek megfogta őket?

- Konkrétan így nem figyeltük a közönséget, de ez a lehetőség tényleg benne van a fesztiválok hangulatában. Ha egy klubkoncertre megyünk, akkor miattunk jönnek az emberek, de valóban csak azok jönnek el, akik ránk kíváncsiak. A fesztiválon viszont aki befizette a hetijegyet, megy mindenre. Azt látjuk a fesztiválok közönségén, hogy középen elől van egy mag, akiket rendesen megmozgat a zenénk, s körülöttük állnak a többiek. A második fesztiválszezonunk során az a bizonyos mag jóval több emberből állt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!