Lámahívők a garázsban

A nagyszínpad előtt estére kialakult fesztiválozó tömeg a Látványnépség koncertjén sem kímélte magát
Fotó: Anda Fábián

Különleges filmbemutatóval nyitott pénteken este a kettes sorszámot viselő Garázsfesztivál. Keserue Zsolt és csapata hat év munkáját tömörítette bele a Dreams come true című,  közel félórás moziba. A téma természetesen a garázs, és a helyi garázsbázison cseperedő sajátos zenei szubkultúra. Sikerek, és kudarcra ítélt próbálkozások, gyomorfogató lehúzások szemléltetik a zenekari őstörténeteket, amelyekben egy közös eredőt bisztosan találunk: a sikert. Pontosan mire is szerveződnek ezek a főként haveri alapon próbálkozó kollektívák? Mi történik akkor, ha a garázssori rögvalóból kilépve tényleg bekopogtat egy nyugati menedzser, zsebében a vágyott lemezszerződéssel? Mi történik, ha nem történik semmi, tizenöt éven át három srác pár négyzetméteren próbál, közönségük a tójásfal, no meg garázssori szakik? Aztán egyszer csak kinyílik az ajtó, mint történt ez a tavalyi Garázsfesztiválon, és  a Plutó zenekarral szemben ott    a közönség. Keserue Zsolt filmje hiánypótló munka, tisztes kordokumentum, és  szép gesztus a folyamatosan újratermelődő garázszenekarok munkássága előtt. E lelkiszellemi munícióval követtük a péntek esti garázsmenetet. Lízingeltünk a főszervezőtől egy kempingbringát, hallhattuk a garázslétbe visszavándorló Galapagost, teszteltünk büfét, múzeumot, fényárban úszó rockdiszkót, kanalaztunk szervezői garázslevest. 

Szombaton még takaréklángon égetett a másnap, mikor beálltunk egy kartonláma által vezetett menetbe. Előttünk bmx-huszárok, rezesbanda, no meg mazsorettek. Aztán szépen lassan kiértünk a garázsokhoz, újra... A tegnapi estéről ismerős helyszínek elevenedtek meg előttünk megint   természetesen legfőképp a büfé. Aztán már indultak is a programok. Elsőként  fél hat felé érkeztek  a Versbarátok Klubjának kiválóságai: a  dunaújvárosi költőmogul és pedagógus, Kiss Kálmán, valamint Boór János, és a nyolcvannyolcat taposó Balázs Gyula, aki felolvasással és hegedűjátékkal kedveskedett az egyre szebb számban  gyülekező publikumnak. Aztán megkezdődtek a zenei programok, elsőként mindjárt a nagyszínpadon a Jézus és a haverok, egy dob egy gitár felállásban, minimál, kissé érdekes elgondolás, de  ez benne a szép... Később körbefutottunk a területen, a dj-garázsban szóltak a lüktető ütemek, bandák gyakoroltak a  fellépésre. Máshol  bűvészoktatás  folyt rendületlenül, tánc és mulatság mindenütt. Aztán egy magányosan álló garázsban, megpillantottuk a dupla klaviatúrán játszó Szabó Lászlót, miközben a Szeretném a homokórát megállítani... című, hetvenes években íródott örökbecsűt játszotta. Vissza a nagyszínpadhoz, épp az Erózió félórájába csöppentünk,  nem volt rossz, már mindenki gyúrt az est fénypontjaira, a hosszúlépéses poharakon megtört a lámpák  fénye, előkerültek a rumos üdítők meg a vodka-narancsok.

Utánuk jött a Backup Solution, itt már áramlott a nép, majd a Látványnépség punk dallamain már rendesen ment az ördögvilla meg az ugrálás. Majd  bemozdult a Sztálingrád? meg a Lolly Popova Jam:  hajnalig buli és a többi... Szóval, mi is szerettük volna megállítani azt a bizonyos homokórát  vagy  felpörgetni a közelgő fesztig! 

Képgalériák:
09.18.
09.19.

Szabó Szabolcs & Boda Bence