Tusványos: Kárpát-medence a biztos pont

Majd joggal említette a szégyenteljes 2004. december 5-i népszavazást, hozzátéve azonnal: "Az egyetemes magyarság és nemzet érdekében a kormány továbbra is támogatni fogja a diaszpórában élőket."

Az egyetemes magyarságról, a szórványban élőkről volt szó elsősorban

A nyilvános és több nyelven is közvetített diskurzusban jelen volt Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Tánczos Barna, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátora, Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja elnöke, Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke, Jankovics Róbert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége ügyvezető alelnöke, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, valamint Klement Kornél a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége alelnöke.

Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke

Szilágyi Zsolt az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke a tőle megszokott nyíltsággal, kertelés nélkül szólt a nemzetpolitikai beszélgetésben:

- Ha egyházi környezetben lennénk, azt mondanám, Istené a dicsőség. Mi csak a nemzete iránti kötelességünket teljesítjük. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében alkalom van arra, hogy a határon túl élő magyar állampolgárok regisztráljanak és szavazzanak a 2018-as választásokon. A nemzetépítés, a nemzeti együttműködés továbbgondolása, továbbvitele nemcsak nemzetpolitikai, hanem erkölcsi kötelességünk is. Száz év Trianon után különösképpen! Mi néhány héttel ezelőtt elindítottuk Erdélyben a regisztrációs kampányunkat, hogy mozgósítsuk az embereket a regisztrációra, s helyes módon töltsék ki levélszavazatukat, és járuljanak hozzá a magyar választások sikeréhez. Úgy gondolom, ez a minimum, amit megtehetünk. Az erdélyi közösség annyi évtized hányatott sors és tragédia után végre sok mindent köszönhet Magyarország nemzeti kormányának. Nem csak az első, de a második és harmadik Orbán-kormány is olyan intézményeket hozott létre, amelyek megtartóak, fejlesztőek és jövőt adnak a magyarságnak Erdélyben. Továbbra is békében, szeretetben akarunk élni a románokkal. Meg akarjuk tartani székelységünket. Éppen ezért a magyar együttműködésnek, szolidaritásnak meg kell nyilvánulnia a választásokon is. Bárki elmegy, ne feledje, hogy mit kapott a családtól, az egyháztól, a barátoktól, környezetüktől. S ha lehet, jöjjenek haza.

A világban lévő folyamatok azt mutatják, hogy egy határral odébb kétszer akkora fizetések vannak, mint mondjuk Erdélyben, amit nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni. De hogy a magyar munkavállalókat szerte a világban keresik, az azt mutatja, hogy a nemzet belső értékei minden magát büszke magyarnak valló munkavállalóban meg tudnak nyilvánulni. Potápi Árpád elmondta, 2014-ben 520 ezer külhoni magyar állampolgárból 194 ezren regisztráltak, majd 160 ezren éltek szavazati jogukkal, 2016-ra ez a szám sorrendben 800, 275 és 155 ezerre módosult. 2017. július 10-éig 350 ezren regisztráltak a jövő évi választásokra, de jelentős növekedés várható még bennük.

Tőkés László EP-képviselő, református püspök

Tőkés László is végighallgatta a kisebbségi küldöttek beszélgetését, s ha valaki, akkor éppen ő éppen elég harcmodort ismert az elnyomatás, az anyanyelvi és hitbéli sanyargatás témakörében:

- Tusványos a kezdetektől komolyan vette, hogy rendszerváltozás kezdődött 1989-ben. Megbukott a kommunizmus és ennek folyományaképpen a kisebbségi és nemzetiségi politikában is rendszerváltozásra van szükség. A posztkommunista visszarendeződés által igyekezett a hatalom megakasztani a rendszerváltozást, s magának megszerezni a gazdasági és politikai hatalmat. Hasonló dolgok mentek végbe a kisebbségi és nemzetiségi politikában. Sokszor elhűlve látjuk, hogy akár Ceausescu is mondhatta volna azt, amit mondjuk egy magasrangú román politikus kifejt. Vagy a volt Securitate megfogalmazásaival találjuk szembe magunkat a magyar kérdés, a magyarok ügyének vonatkozásában. Erre mondják, kutyából nem lesz szalonna. A román nacionál-kommunizmus tovább folytatódik, de a kisantant többi országában is hasonló jelenségekkel találkozunk. Nagyon nehéz megítélni, hogy az elmúlt közel három évtizedben mekkora előrelépést lehetett elérni a kisebbségpolitikában. Nevezetesen a Kárpát-medencében élő külhoni magyar közösségeknek az életében. Ezek a táborok, fórumok, amelyre itt is sor került, s felvonultatta még a nyugati diaszpóra vezetőit is, ez a felemás helyzet tükröződik. Miközben már rég a nemzeti kisebbségi önrendelkezésről kellene folynia a vitának, s a román-magyar megbékélés jegyében kellene együtt ülnünk a fórumok asztalánál. Ehelyett szinte románmentes lett az a tábor, amely eredetileg a román-magyar párbeszéd céljából alakult. És a Kárpát-medencei magyar közösségek elemi jogainak megvitatásánál tartunk még mindig. Nyelvi jogok megvitatásánál, szimbólumok használatánál, az oktatásügynél. És látnivaló, hogy amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon. Nem mondhatjuk el azt, hogy 27 év után a külhoni magyar közösségek elérték céljukat és kivívták a jogaikat. Kiemelten szólva, szinte tapodtat sem sikerült előrelépni az autonómia, az önrendelkezés ügyében. Ha csak nem számítjuk azt a felemás autonóm státuszt, amit a vajdasági magyarok magukénak mondhatnak, de annak is csak a nyaka véres.

Fotó: Kiss Gábor