Megfontolt indulás

Ilyen az is, mikor az első bizonytalan lépést megteszi. Nagyon vártuk már, mikor jön el ez a pillanat, mert Lilien 7 hónapos kora óta felállt mindenhol és kapaszkodva ügyesen, őrült gyorsan ment, de az első önálló lépések valahogy mégse jöttek. Az ösztönzés megvolt, mert nem vagyok híve a vezetgetésnek, mindent csinálhatott amit egyedül tudott.

Ha vmit meg akart szerezni, küzdeni kellett érte. Nem ültettem, amíg egyedül nem tudott felülni, és menni se segítettem neki, amíg egyedül meg nem tette az első lépéseket. Látszott, hogy szeretne már kapaszkodás nélkül is közlekedni, de a választott stratégia nem volt tökéletes. Úgy gondolta, hogy ha gyorsan, futva próbálkozik, akkor sikerülni fog. Sok esés lett az eredmény. Vendégségben voltunk, és nagyon meglepődtek, milyen ügyesen és gyorsan közlekedik egyedül, kapaszkodva a tíz hónapos kislányom. Beszéltük is, hogy nincs már messze az önálló járás, de azt én se gondoltam, hogy ennyire közel van. Hazaérve mindhárman a gyerekszobában voltunk, játszottunk amikor Lilien felállt a fotel mellett, megtorpant egy pillanatra, érezni lehetett, hogy most valami más következik, valami új.

Kezében a csörgő, és nézelődik, hogy hová is menjen (Fotó: Vinczellér Anita)

Kezében a csörgő, és nézelődik, keresi a helyet, hogy hová is menjen. Apa gyorsan felismeri a helyzetet, és széttárt karral mondja, gyere apához! Lilien lassan, óvatosan elengedi a fotelt, és megteszi az első lépést, aztán a másodikat és így tovább. Minden mozdulatára odafigyel, tökéletesen kivitelezett séta, úgy megy, mint aki már százszor megtette ezt a tíz önálló lépést. Büszkeség és boldogság tölti be a szobát, és a szívünket. Megcsinálta egyedül, segítség nélkül, így szó szerint indult el az önálló élet felé. Egy dologban biztos vagyok: a legbüszkébb hármunk közül a kislányom volt. Saját magára. Ez az ő első igazi győzelme.