A válogatott mérkőzésen a dunaújvárosiak holland kapusa örülhetett

A Dunaújvárosi Egyetem-Maarsk Graphics hat játékosa – Gurisatti, Vályi V., Horváth, Szilágyi, Garda a magyar, Aarts pedig a holland oldalon – kapott szerepet a kedd esti találkozón, ami magyar győzelem esetén már biztos magyar továbbjutást eredményezett volna a csoportból.

Tekintsünk kicsit vissza 

Az előző két fordulóban az olimpiai második spanyolokat és harmadik oroszokat is legyőztük, tehát erre jócskán lehetett alapozni, viszont kérdés volt, mennyit vett ki a dunaújvárosi és újpesti játékosokból az, hogy szombaton még Euroliga-negyeddöntőt játszottak. A hangulatra ezúttal sem lehetett panasz, a magyar szurkolók ismét nagyot alakítottak. Ám most az ő támogatásuk is kevés volt a sikerhez, a megszokottnál jóval több hibával játszottunk, ráadásul Aarts sorra „leszedte” a mieink próbálkozásait, a kimaradt előnyök pedig megbosszulták magukat ezen a találkozón. Magyarország–Hollandia: 5–10 (1–2, 2–4, 1–3, 1–1)

Magyarország: Gangl – Szilá­gyi, Máté, Leimeter 2, Keszthelyi 3, Gyöngyössy, Vályi V. Csere: Gurisatti, Horváth B., Parkes, Csabai, Garda, Kasó (kapus).

Szövetségi kapitány: Bíró Attila.

Nem sikerült gólra váltani az emberelőnyt 

– Egységesen voltunk nem jók – kezdte értékelését Gurisatti Gréta, aki azzal folytatta, a találkozó elejét rontották el. Meg kellett volna becsülni, hogy ennyi emberelőnyt kaptak már az első negyedben, azonban ezeket a kötelezőket nem tudták gólra váltani. Onnantól kezdve, hogy nem sikerültek, akadozott a gépezet.

– Azt éreztem, mindig arrébb ment egy passz, vagy nem akkor adtuk a labdát, amikor kellett, szóval ez a sok kicsi hiba összeadódott. A harmadik negyedben próbáltunk feltámadni, de akkor centerből kapufára ment a lövés, utána tényleg úgy éreztem, hogy ma sajnos semmi nem megy be – tette hozzá. Klubtársa, Laura Aarts teljesítményéről úgy vélekedett: ők is ugyanúgy ismerik őt, mint viszont. – Az elején a fórokat be kellett volna vágni, ráadásul kéz körül lőttünk neki, ezeket pedig illik fogni egy kapusnak, de azért több bravúrja is volt. Nyilván most nem örülök neki, bízom benne, a klubcsapatban is folytatja ezt a teljesítményét. Tudom, nem kifogás, de most kevés idő volt a felkészülésre.

– Az első negyedben eldönthettük volna a találkozót, az első félidő dekoncentrált játéka meghatározta a meccset. Kilenc emberelőnyt kaptunk, jól megcsináltuk a helyzeteket, de a dunaújvárosiak kapusát a semmiből hoztuk fel és tettük naggyá. Nem magyarázat, hogy rövidebb volt a felkészülésünk, én szégyellem magam, amiért nem tudott a válogatott felpörögni úgy, ahogyan kellett volna. Lehet, sok volt a mérkőzés a kulcsjátékosaink számára, de mindenkinek annyi volt. Mezőnyben nem voltunk rosszak, a befejezéseknél hiányoztak azok a dolgok, amik egy ilyen meccset eldönthetnek. Törvényszerű: amennyiben az elején nem lövöd be a helyzeteket, akkor beleszaladhatsz egy ilyen pofonba. Gyenge egyéni teljesítményeket láttam, és csapatként sem úgy működtünk, amint vártam – értékelt kritikusan Bíró.

Holland oldalról

Arno Havenga, a hollandok szövetségi kapitánya így nyilatkozott: – Annak ellenére, hogy fiatal csapatunk van, nagyon fegyelmezetten és éretten játszottunk végig a mérkőzés folyamán.

A csoportból az első három jut a nyolcas döntőbe, amelyet Kínában rendeznek. Az állás két fordulóval a vége előtt: 1. Spanyolország 9 pont, 2. Hollandia 6 pont (31-31), 3. Magyarország 6 pont (33-35), 4. Oroszország 3 pont.