2019.12.28. 15:30
Ünnep, az '56-os forradalom után – hiány, remény és síelők
Ha az érdeklődő letéved(t) egy újság archívumába, akkor ott is marad(t). Mondhatni, örökre. Visszapillantó lapszemlénk különkiadása jelentkezik. Ilyen volt a Dunapentelei Hírlap anno 1956/1957 fordulóján.
Fotó: LI
Az adott kor részletes bemutatására e szerény szubjektív sajtószemle nem vállalkozik, nem is vállalkozhat, ám arra igen, hogy pár érdemes cikket feltálaljon arról, mit is írt a Dunapentelei Hírlap karácsonykor és az új esztendő köszöntésére.
Változott a fejléc, ezt illendő rögzíteni, Sztálinváros eltűnt, és jött – vissza – Dunapentele és az újság névadásával számos dolog is megváltozott.
Az 1956. december 22-ei címlapján már képes információ közli: „Az első iskolai karácsony”.
„Szőke, barna fejek bújnak össze a kivilágított karácsonyfa alatt. A Vasvári Pál Általános Iskola I/F osztályának növendékei.”
Az ünnepi vezércikkben Borhy Anna írása köszöntötte az olvasókat.
A cikk áldott megbékélésre hív fel minden penteleit.
„Ha behúnyom a szemem, a boldogságot, békességet és a szeretetet... látok” – írja Borhy, aki a hazából kimenekültekről is szól: „Kedves kis lángocskák! Hány üzenetet hoztok a szeretet ünnepén a világ ezernyi helyére távozott magyarokról.”
Az 1956. december 22-én megjelent címlapon ott volt még József Attila Bethlemi királyok versei is.
A „Legújabb” címmel futó rovat pedig az alábbiakat közölte az igencsak bajlódó penteleiekenek/újvárosiaknak:
„A nemzetközi Vöröskereszt magyarországi segélyakciója keretében 43 vagonból álló szerelvény a határon vesztegel, pedig több mint 19 vagon szenet tartalmaz. A szétosztást pedig a magyar Vöröskereszt Egyesülete végzi....”
Lakat Károly edzőzseni is nyilatkozott
Tegyünk most egy kirándulást játékországba...
Akkor a Dunapentelei Hírlapnál valóban komoly olvasói levelezés üzemelt. Az ünnepi gondolatok mellé némi kritika is vegyült: „Nagy gond ma a karácsony, nekünk szülőknek... Bejutunk végre a boltba. Bizony szomorú kép fogad. A legtöbb polc üres, alig van rajta játék” – írja az a Dunapentelei Hírlap, amely egy esztendővel ezelőtt, 1955-ben még Sztálinvárosi Hírlapként árubőségről írt.
Az ünnepi számban Koltai István írt egy tárcának is beillő cikket A sport időszerű kérdései címmel. Az írás Lakat Károly korszakos edzőzseni javaslatát is tartalmazta. Lakat ekkor a hazai labdarúgás tekintetében egy 16 csapatos NB I-es bajnokságot látott volna helyénvalónak. Koltai írása akkor egyfajta vitacikknek minősült, hiszen szövege így zárult: Javaslom, vitatkozzunk!
Az ünnepi asztalál azonban nincs vita.
Asszonygondok címmel terjedelmes riportot közölt a Dunapentelei...
„Legközelebb Lantos Béláné háziasszonyt keresem fel Árpád úti lakásában: „Azt hiszem, már rég nem volt szegény karácsonyunk, talán 1945-ben, amikor paprikás krumpli volt a vacsora, és még karácsonyfát sem tudtam állítani az akkor kétéves Ferikének – közli Sz.-né riportja.
Az évtized első felének Hírlapjait olvasva meglehetős váltást jelentett, hogy az 1956-os karácsonyi kiadásban Méry György szerző Bethlemesek címmel írt kistárcát, pár héttel a forradalom leverése után, december végén.
A hiánygazdaságról.
„De minek is a fa? Úgy sincs rá cukor. Anélkül semmi az egész. Pedig a fiam, hogy örülne neki... Most volt egyéves. Már tudna disztingválni a karácsonyfa ehető és ehetetlen tartozékai között...”
Az 1956. december 29-én megjelent lapszámban „Karácsonyi percekben” címmel számos közösség ünnepéről olvashatunk.
„Hétfőn este az óvárosiak templomában az újvárosiak részére „éjféli misét” hirdettek. Elég kevesen mentek ki újvárosból, hiszen a falusiakkal együtt félig töltötték meg a templomot.”
„A sielőkről se feledkezzünk meg. Mert ilyenek is voltak, ha nem is olyan sokan. Bár a városban is láttunk egy-kettőt, ők inkább a helyi dombokat próbálták ki a sportág gyakorlására.
Részleges szeszkorlátozás
1956. december 29-én igazán ünnepi kiadással jelentkezett a Dunapentelei Hírlap, amelynek vezércikkét névtelen szerző jegyezte egy merőben polgári idillt idéző fotó kíséretében.
A címoldalon pedig – lent – Tapolczai Jenő, a Városi Tanács elnöke osztotta meg gondolatait. A szerző érvelt is a terjedelmi korlátok ellen: „Tudom, hogy nekem ennél a mondatnál többet kell mondanom.
A községpolitikai terv a város helyi célkitűzéseit tartalmazza.”
A Városi Tanács a lapban is közölte, nem igazán lesz nagy óévbúcsúztató buli az egyébként jól működő helyi egységekben. Mint az újságban megjelent közlemény fogalmazott:
„December 31-én az éttermek és cukrászdák 22 óráig tartanak nyitva. A részleges szeszkorlátozás továbbra is fennáll, vagyis szeszesital utcán át, palackban hozható forgalomba, azzal változtatással, hogy éttermekben ételhez asztalnál is kiszolgálható.”
(Dunapentelei Hírlap, 1956)
Halálos tiltott műtét, gyilkosság
Az 1956-os utolsó lapszám szerkesztői két fekete hírt is közöltek. „Megdöbbentő bűntény történt a Május 1. utca 3. sz. alatti házban. Ebben a házban lakik Benedek Albertné, akit felkeresett a lakásán Bencse Jánosné, akin Benedekné tiltott műtétet hajtott végre. Benedekné a műtétet minden hozzáértés nélkül egy katéteres tűvel végezte el és olyan súlyos belső sérülést okozott az asszonynál, hogy az nyomban az életét vesztette. A halálesetet jelentették a dunapentelei rendőrség bűnügyi osztályán. A boncolás során derült ki Benedekné szörnyű cselekménye. A rendőrségi nyomozás során kiderült, hogy Benedekné a műtéteket iparszerűen űzte, a műveletekért 300-500 forint honoráriumot kapott. Benedek Albertnét a rendőrség őrizetbe vette.
A forradalom napjaiban szabadult ki Kiss Lajos többszörösen büntetett fegyenc, aki szabadulása után Szedres-pusztán lelőtte Fábián Lajos honvédet. Az 1928-ban született Kisst az alvilágban „Szappanos” néven ismerték.