2020.02.28. 17:30
Szőlőtermesztés, borászkodás és az ezeket körülölelő filozófia
A Dunaföldvári Kertbarátok Egyesületének Téli esték című előadás- és programsorozatában számos eseménnyel teszik kellemesebbé a velük tartóknak, az érdeklődőknek a hosszú téli estéket.
Lipták Tamás, az egyesület elnöke így mutatta be ezt a színes programsorozatot.
– A Kertbarát Egyesületek több mint ötven évvel ezelőtt tűzték a zászlajukra a kulturált borfogyasztásra való felhívást és a borkultúra hagyományainak felemelését és reklámozását is. Dunaföldváron pedig negyvenöt éve működik folyamatosan ez a téli estéket tartalmasabbá tévő, évente megújuló eseménysorozat.
Ezzel a törekvéssel összecseng a dunaföldvári Kelemen Róbert szőlész-borász hiteles előadása, aki az elmúlt években rendre megnyerte a város borversenyeit a fehér és a vörös kategóriában, tavaly például mindkettőben.
Telt házzal kezdtünk, amiben minden bizonnyal segített a hálás téma (a jó bor) és az előadó kedvelt személyisége. A boros tapasztalatszerzésünk Sűrű János és Tomolik János híres pincéiben folytatódik. A hagyományainkat megőrizve aktuális és érdekes kulturális és közéleti előadásokra is várjuk az érdeklődőket.
A kultúránk része a minőségi borkészítés
Az ottani szempontból rendhagyó eseményre telt meg zsúfolásig a Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtár nagyterme Dunaföldváron. A város egyik jeles szőlős-, borosgazdája, Kelemen Róbert osztotta meg ismereteit az érdeklődőkkel.
Az előadó a helyi gazdák fiatal generációjához tartozik. Ezt nemcsak az életkorával, hanem az általa gyakorolt szakmai tevékenységével is bizonyította. Tételei igazolására is szolgálhatott volna az eseményt követő, a borokat alaposan bemutató kóstoltatás. Másnak, baráti gesztusnak szánta.
Egy jólelkű ember segítsége?
– Remélem, hogy a vendégek érezték, hogy ez az előadásom nemcsak a szőlőtermelésről és a borkészítésről, hanem az azt körülölelő filozófiáról is szólt. Nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Ez a vezérelv. Remélem, hogy megfogta a hallgatóságot az is, hogy a biogazdálkodás nem csak járható, de követendő út. Azt gondolom, hogy ha korábban mindenki betartotta volna azokat az előremutató információkat, amik a javunkra válnának, akkor a világ már nem itt, hanem jóval előbbre tartana. A mai estén elhangzottakat mintegy gondolatébresztőnek szántam, és bízom benne, hogy más is a nyomomba szegődik. Amennyiben néhányan megteszik, akkor megérte. Akkor is, ha elgondolkodnak rajta, és bátran ledobják a tőkéről a fölösleges fürtöket.
Kegyeletsértés a falusi szőlősgazdának?
– Nem a fölösleg ledobása az igazi kár, hanem az, amikor a szüret idején ott állunk a hatalmas terméssel és azon gondolkodunk, hogy Úristen, kell még szerezni egy kádat, de utána meg hová tegyük a sok mustot? Nyilván abból is lesz valamilyen bor, de okosabb dolog a mi filozófiánkat követni, ami a minőségi termék előállítására ösztönöz bennünket. Jót kell készíteni, mert a gyenge minőséget nem tudjuk eladni. Tegyük hozzá, hogy csak olyat termeljünk, amit mi is szívesen elfogyasztanánk.
„Nem vagyok egy permetezős gyerek!”
– A permetezés nem az ellenségünk. A kérdés az, hogy mikor és mit használunk fel hozzá?! A régi időkben is rézzel és kénnel mentettünk. A szőlőt a gombákkal való harcában segítenünk kell, mert ha magára hagyjuk, könnyen veszíthet. A növény anélkül is valamilyen módon majd túléli a kezelés hiányát, de nem lesz haszna a tevékenységünknek. A régi szép időkben nyilván minden más volt. A műtrágya nélkül nem nőttek ennyire a szőlők, és nem hoztak ekkora terméseket, mint ezek a mostani kinemesített fajták.
A gyom korlátozza a szőlő lehetőségeit
– Ezzel a munkával sincs semmi bajom, egészen addig, amíg keveset kell csinálni. Néha kimegyek, nekiállok, és jólesik, mert egy tök jó dolog. Az a baj, hogy nem túl sokáig. Abban az esetben, ha a sorok között olyan gyomokat tartunk, amik egy kicsit korlátozzák a szőlő növekedését, és olyan körülményeket alakítanak ki, ami más élőlényeknek hasznos lehet, az segíti a tevékenységünket. Azt nem szabad engedni, hogy konkurenciái legyenek egymásnak. A sorokra jobban figyelek, a sorközöket azonban békén hagyom.
Az előadás végén a gazda egy borsor kóstoltatásával bizonyította az állításait:
– Igazából nem is ez volt a célom, de legközelebb azért is kóstoltathatjuk az érdeklődőket. Persze nyilvánvaló, hogy nem mindenkinek fog ízleni. Szívesen mutatom be a boromat másoknak is, hátha nekik is ízleni fog. A feleségemtől hallom, hogy én „pincevak” vagyok! Azt hiszem, hogy minden borász egy kicsit abban szenved. Arra való ez az ital, hogy megigyuk, azért hoztam örömmel, aztán vigyük a jó hírét, ha az van neki!
Top 25 – minőségi visszajelzés
– Ezt a megmérettetést egy országosan ismert szaklap, a Pécsi Borozó hirdeti meg. A mustrára a Pannon Régió, tehát a villányi, szekszárdi, pécsi és tolnai borvidékről küldik a mintákat. Itt nincs helyezés, az értékmérő a körülbelül százötven benevezett közül a huszonötbe kerülés ténye. Ezen a szinten már nincsenek hobbi borászok, csak neves pincészetek állnak versenyben egymással.
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik, ha egy borom jól szerepel, mert az visszacsatolás arra, hogy jó irányba tartok a munkámban. A borokat ugyan nem a versenyekért készítjük, de ha már megszületnek, akkor kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen minőséget képviselnek a többiek között. A független bírálók minősítésének, és nem a barátok jóindulatú kóstolgatásának van igazán jelentősége. A verseny hozadéka igazán a marketing szempontjából óriási – mondta Kelemen Róbert.