Népszerű a felnőttek között a szakácsképzés

2019.08.03. 20:00

Sütünk-főzünk, szenvedünk, okoskodunk a konyhában

A Dunaújvárosi Szakképzési Centrum évek óta szervez felnőttképzéseket. E téren élen jár a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakgimnázium és Szakközépiskola, ahol hat OKJ-s képzés, felnőttoktatás folyik. Egyik legnépszerűbb a szakácsképzés, ezúttal az ő munkájukkal ismerkedünk.

Agárdy Csaba

Fotó: ZSEDROVITS ENIKO

A képzés keresztféléves, februárban kezdődik, majd következik a második fél év szeptemberben, majd újra jön a februári rajt, végül a hajrá egy újabb szeptemberi kezdéssel. A fentiekből is kiderül, nem gyorstalpalóról van szó, hanem egy komoly, kétéves képzésről.

A „szomszédnak” már igen minőségi, egyenesen Olaszországból érkezett séfruhája van, de azért a konyhában van még mit tanulnia Fotó: Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap

Ami érdekes, manapság sokan nem azért választják, mert profilt szeretnének váltani, és az élet új területén kívánnak tovább dolgozni, hanem azért, mert hobbinak tekintik a főzést. Ez nem is csoda, hiszen a gasztronómia napjainkban fénykorát éli. Se szeri, se száma a televíziós gasztroműsoroknak, a főzőversenyeknek, nem beszélve a nyomtatott sajtóról, Dunát lehetne rekeszteni a gasztronómia kiadványokból, és akkor az igényesebbnél igényesebb könyvekről még nem is beszéltünk. (Egyébként el sem tudom képzelni, hogyan lehet rendszeresen megtölteni receptekkel ezeket a kiadványokat, mert szerintem a receptek bolygóján nincs annyi, amennyi elegendő lenne erre a célra. Persze tudjuk, van az úgynevezett újragondolás, amikor a pacalpörkölt sütemény formájában jelenik meg, nem tréfa, láttam már egy tévéműsorban, de az is bevett szokás, hogy a bablevesrecept között annyi a különbség, hogy egyszer vasinak, egyszer nyírséginek, egyszer erdélyinek nevezik.)

Egy főzőiskola kulisszatitkaiban enged bepillantást az egyik „elszánt hallgató”

Az ököruszálylevest fi noman elkészíteni: művészet Fotó: amatőr

De, hogyan is zajlik a szakácsképzés? Hetente egyszer van egy hat-nyolc órás elméleti oktatás, ehhez párosul heti tizenöt óra gyakorlat, nyáron pedig kilencven óra gyakorlatot kell teljesíteniük a „nebulóknak”. Itt érdemes megállni, hogy megnézzük, kik is a résztvevők? Nagyon heterogén a társaság – már csak azért is, mert a nyugdíjas igazgatótól, a főmérnökön keresztül a nyelvtanárig, a lángossütőig minden társadalmi réteg képviselteti magát, és csak néhány példát soroltunk fel.

Vannak, akik már a vendéglátásban dolgoznak, és tovább akarják képezni magukat, vannak, akik pályát akarnak módosítani – ők vannak kevesebben – és vannak a hob­bisták, ők a többség. Itt azután találkozhatunk gyakorló háziasszonnyal, aki a családjának szeretne minél változatosabban és jobban főzni, vannak, akiknek semmi tervük a szakácsvégzettséggel, de jó bulinak tartják a dolgot, és léteznek a „felvágósak”, akik leginkább csak a barátoknak, szomszédoknak akarnak „arcoskodni” egy bográcsozás vagy grillezés során a hatalmas tudásukkal. Na, velük azután nehéz bírni. Szomszédom is ebből a fajtából származik, rajta látom, fél év alatt mennyire megváltozott, véleménye szerint a környéken senki sem tud főzni, ebben a témakörben mindenkihez van egy becsmérlő szava. Sőt, odáig jutott, hogy a családja már csak séf úrnak szólíthatja, a feleség pedig az alapanyagok előkészítésén és a mosogatáson túl más feladatot nem láthat el a konyhában.

Az újonnan vásárolt séfkésére pedig rá sem lehet nézni, nemhogy hozzányúlni, a kés esetében a mosogatás sem megengedett nem szakavatott kéznek.

A dölyfös emberünk állandóan fotózza az általa készült és ételkölteménynek minősített hétvégi főztjeit, és „kivont” telefonnal jár-kel és természetesen dicsekszik és csak dicsekszik. (Más az unokáiról készült képeket mutatja az ismerőseinek, ő az ököruszálylevesét tartja a világ legfontosabb dolgának.)

Tőle kaptunk egy kis betekintést a gyakorlati oktatásba. Elmondása szerint vannak a szerények, akik figyelnek az oktatók szavaira, és vannak, akik már most mindent tudnak. A legnagyobb probléma mindig a fűszerezés. Néhányuknak nehezen tudják a szakemberek megmagyarázni, ne borsozzák, ne sózzák, ne csípőzzék túl az ételt, ezt rá kell bízni a vendégre. A szomszéd tapasztalatai szerint ezen a téren nem lesz egység soha a gyakorló konyhában.

A legtöbben a hobbisták közül jelentkeznek a kereskedelmi tanfolyamára

Viszont, amit a tanárok és az oktatók egyaránt elismernek: a tanulók lelkesek, fegyelmezettek, és többségükben elfogadják azoknak a véleményét, akik jóval nagyobb tapasztalattal rendelkeznek a sütés-főzés terén, mint ők.

Egyébként nem olyan egyszerű egy gyakorlati foglalkozás: két, két és fél óra alatt komplett menüket kell elkészíteni. Az alapanyag-előkészítéssel, főzéssel, sütéssel, majd teljes takarítással ez nem is olyan egyszerű feladat, így van időszak, amikor szó szerint szalad a konyha, vagyis a szakácsjelöltek szedik ám a lábukat. Talán ezért történhetnek meg olyan bakik, hogy a nokedlikészítésnél a tésztát nem a szaggatón, hanem szűrőn próbálta szomszédom állandó jellegű főzőtársa elkészíteni.

Na, ha van egy étel újragondolása, ez az volt.

Csirkemell jóasszony módra – a gyakorlatról Fotó: amatőr

„Keris” csirkemell jóasszony módra, a hetvenes évek kedvence

Hasonló recept a hetvenes években volt nagyon népszerű az éttermek kínálatában, húsz és harminc forint közötti áron. Nos, akkor jöjjön a lényeg!

Hozzávalók négy személyre:

Nyolc szelet csirkemell, huszonöt dekagramm húsos szalonna (füstölt kolozsvári), harminc dekagramm gomba, három fej közepes vöröshagyma, húsalaplé (az igénytelenebbek használhatnak húsleveskockát, de komoly konyhában ez nem ajánlott), kaliforniai paprika, burgonya, petrezselyem, só, bors, kömény.

Elkészítés:

A szalonnát és a vöröshagymát nagyobb kockákra vágjuk. Kisütjük a szalonnát, a zsírjában megdinszteljük a hagymát és a szeletelt gombát. Közben a kockára vágott csirkemellet fehéredésig pirítjuk. A megpirított húst és az apróra vágott petrezselymet egy kevés húsalaplével a raguhoz öntjük, majd együtt pároljuk azokat. A krumplit félig megfőzzük, majd kisütjük. A tálalásnál a krumplira halmozzuk a ragut. Megszórhatjuk petrezselyemmel, karikára vágott kaliforniai paprikával díszíthetjük.

Van, aki csirkemellfiléből készíti, egyébként az eredeti recept a hetvenes évekből való, és karajt vagy sertésszűzérmét ír elő, de elvileg – sőt, gyakorlatilag is – szinte bármilyen húsból elkészíthető.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!