korszakos zenekarok

2019.07.15. 14:00

Semmi punnyadás a Rockmaratonon: tolták ezerrel

A legsúlyosabb zenekarokat hét végére tartogatták, nem csoda, hogy addigra már a helyszínen sem lehetett kapni napijegyet.

Tóth Alexandra, Balla Tibor

Fotó: LI

Pénteken már a korai zenekaroknak is elég nagy nevük volt ahhoz, hogy a nép teljes harci díszben levonuljon a szigetre. A Barba Negra színpadán a magyar nagy öregek játszottak egész délután. A Rómeó Vérzik alapos hangolás után csapott a lovak közé, és egy lendülettel nyomták le a koncertet lángcsóvástul-mindenestül. Utánuk még pont át lehetett érni a Guttalaxra az Arénába. Ez volt a hét első koncertje, ahova nem fért be a teljes közönség. A WC-ülőkékkel, guminőkkel és seprűvel csápoló közönség valósággal megőrült a gore-borzalomtól. A cseh csapat egyszerűen sem zeneileg, sem szövegi­leg nem jó, mégis tudnak valamit: hangulatot csinálni például. Ember nem érti.

A Metál.hu sátorban igazi gyöngyszemre bukkanhattunk tíz órakor, a Wall of Sleep lightos teltház mellett doomkodott. Aki elég ügyes volt, még a legújabb albumukat is megszerezhette, mert pár berepült a közönség közé. A lehető legjobb bemelegítés volt a Napalm Deathre, ahova legalább annyira nem lehetett beférni, mint a Guttalaxra, de egy ilyen kuriózumért azért könyökkel tör előre az ember. Barney Greenway énekes annyira pörgött, hogy majdnem nem élte túl a partit, de hát lélek nélkül ilyen lelketlen death-grindcore sajátosságot nem is lehet csinálni. Atom volt.

Egyébként is, az utolsó két napra már leginkább azok a zenekarok kaptak meghívást, emelyeknél nem jellemző, hogy a tagok spórolnának magukkal. A Hammerworld nagyszínpadon a Bloody Roots és a Moby Dick melegítette be alaposan a már táguló pupillájú fesztiválozókat, hogy aztán megérkezzen Tatiana ­Shmaylyuk arany fóliába csomagolva a maga 32 évével, alig több, mint 150 centijével, és a fejeket leszakító hangjával. Az alig tíz esztendeje létező ukrán banda, a Jinjer stílusát is nehéz lenne meghatározni, valahol ott billeg a progresszív metál, a metalcore, a death metal, a groovemetal és a djent határán. Védjegyük az impulzív, örökmozgó énekesük hangja. Vagyis hangjai. Merthogy ha csak távolról sasolja az ember a színpadot, akkor a kellemes női hang után elkezdi keresni a másik énekest, a pasit, aki a screamet nyomja. Mert az mégsem lehetséges, hogy az a gyomorból jövő testes hörgés ebből a törékeny nőből szakadjon ki. Pedig de.

A korszakos zenekarok hét végéje: a Rockmaraton elsodorta a közönséget

Ehhez már csak aprócska adalék, hogy a muzsika is profin fel van építve, kerek az élmény.

A Pokolgép buliját is sokan várták. Nem csoda, korszakos zenekarról lévén szó, egykori tagjai saját bandájukkkal súlyosan képviseltették magukat a három zárónapon. A totális metált ezúttal Tóth Attila énekessel a fronton nyomta a zenekar. A recept ismét bevált, robbant a metálbomba – és nem a pirotechnikára gondolunk – magával sodrova a közönséget.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!