Rejtve becsempészi a fejekbe az egészségtudatos életmódot

Készségesen hajtották végre a számukra kieszelt gyakorlatokat, s boldogan tartottak vele a színpadra még akkor is, ha szemmel láthatóan még számtalan kemény tréning előtt is álltak. A varázsló Katus Attila volt.

Katus Attila személyi edző, életmód-tanácsadó, aerobik világ- és Európa-bajnok sportoló. Hatalmas empátiával ad hitet és lendületet a sportszerű élethez minden hozzá fordulónak. A nagykarácsonyi fellépése után beszélgettünk vele.

Miért vágott bele egy jól sikerült közös edzés után a szóbeli tanításba is?

– Szeretem a szellemi táplálékot is! Nagyon fontos, hogy mozogjunk, sportoljunk, és ezt újra közel hozzuk az emberekhez. Úgy látom, a gyerekeknél még megvan ez, hiszen amikor ideérkeztem, láttam, ahogy ugráltak és cigánykerekeztek, tehát ők még imádnak mozogni. A felnőttek viszont egy kicsit elbizonytalanodnak, amikor a testükről van szó. Náluk néha már fájnak az ízületek, vagy nem kapnak elég levegőt a mozgáshoz, szóval kellemetlen dolgok párosulnak egymással. Megpróbálom visszahozni a régi kellemes élményeket: szól a zene, sokan vagyunk, sportolunk, ami egy jó dolog, és nekik is megy! Adok kis önbizalmat, sikerélményt és a mozgás örömét. Ezek hatására kicsit kinyílnak, és ilyenkor szeretek tanítani is.

Nem a sarok­emelés izgat, mert azt már csináltam egy pár milliót

Akkor tanár úrnak is hívhatjuk?

– Testnevelés–angol szakon végeztem, és van néhány edzői papírom is. Szeretem az embereket elgondolkoztatni, és motiválni is őket. Ezeket az alkalmakat arra is megragadom, hogy a mozgás után kicsit beszélgessek velük. Ilyenkor már nyitottá válnak. Nemcsak a diétával, hanem az egészséggel kapcsolatosan is. Nyilván mindenki szeretne egészséges és csinos lenni. Örülök, ha tudok segíteni, hiszen ezért jövök. Nem a sarokemelés izgat, mert azt már csináltam egy pár milliót, hanem a tanítás folyamata, az emberekkel való találkozás.

Katus Attila naponta mennyi időt tölt a sporttal?

– A heti három és a hat nap közötti alkalmakra törekedek. A három a vészminimum, tehát, hogy minden másnap sportoljak. Ez a legrosszabb időszakaimra vonatkozik. Általában az öt-hat alkalom a jellemző. A nyári szezonomban napi három-négy fellépésem is van, ilyenkor legalább félórára bemegyek valahová egy edzőterembe. Csak azt tekintem edzésnek, amikor magammal foglalkozok. A trénerkedést nem számítom bele. Akkor is sokat mozgok, de az nem sportolói kategória. Az alvásra is szakítok időt, mert azt is fontosnak tartom. A táplálkozásnál néha én is belecsúszok a „hülyeségbe”, mert amikor úton vagyok, nem mindig tudom megoldani a helyes ételválasztást. Persze akkor is igyekszem odafigyelni arra, hogy átlagon fe­lül teljesítsek.

– Napi nyolc órát kellene aludni, aminek bele kellene férni a programunkba! Azt szokták mondani, ma már nem az van, hogy a szabad­idős tevékenység azt jelenti, amikor szabad időnk van, akkor megtesszük, amit szeretnénk, hanem időt teremtünk rá. Ugyanezt kell tennünk az alvással, a sportolással, a párkapcsolatunkkal és persze a munkával is. Ezt piszok nehéz összehozni, ezért van úgy, hogy az ember egy picit elcsúszik, de hosszú távon meg kell tartani ezt az egyensúlyt, mert többet veszítünk, mint nyerünk, ha ezt a rendszert nem valósítjuk meg. Olyankor több keserűséget hoz az élet. Én is megpróbáltam napi öt-hat órás alvásokkal létezni. Nem jó, mert többet hibázok, és nem leszek előrébb. Az élet hamar eltelik, és nem lesz tőle szebb, ezért semmiképpen sem javaslom senkinek sem.

Olyan, mintha személyes ismeretségben lenne az önnel mozgókkal.

Egy ilyen alkalom tulajdonképpen buli?

– Megpróbálom megéreztetni a közönségemmel ezt, mindenképpen pozitív fejlemény az életünkben. Nem valami lemondásokkal teli dologról kell gondolkozni. Én sem szeretem azt és a tiltott dolgokat sem. A lehetőséget nézem, hogy hol tudok előrelépni. Ez nem kötelező feladat, amit muszájból kell csinálni. Nagyon jó közösségeket lehet vele teremteni és jó programokat csinálni a segítségével.