Sokak által ismert nép jelent meg a Kárpátok és Volga közti síkságon, a hunok

2020.05.26. 14:00

Intercisa: egy település a határ mentén a késő római korban

A 259–260-ban bekövetkezett barbár támadásnak nem csak a katonai erőd és a polgári település esett áldozatául, ezek után az eddig itt állomásozó hemesai cohorsot sem említik a források.

Farkas Lajos

Nagy valószínűséggel helybeliekből és talán a cohors megmaradt tagjaiból állították fel az új lovasíjász egységet, amelyhez erősítésként később, a 320-as évek második felében Dalmáciából érkezett egy másik lovas egység.

A pusztulás utáni újjáépítés

A település újjáépítése sokkal lassabban ment végbe, mint az előző nagy, II. század végi pusztítás után. A birodalom helyzete teljesen más volt, folyamatos külső és belső problémákkal küszködött. A határon élő germán törzsekkel állandó volt a háború, ennek következtében az ott élő barbár népcsoportok rendszeresen megkíséreltek a biztonságosnak hitt határokon belül letelepedni. Eközben romlott a gazdasági élet, gyengült a kereskedelem, nőtt az infláció. A regnáló uralkodók természetesen próbáltak ez ellen tenni. A javulás már Aurelianus (270–275) és Probus (276–282) császárok alatt megkezdődött, azonban Diocletianus (284–305) volt az, aki több olyan intézkedés is bevezetett, amelynek következtében a válságot egy időre sikerült megszüntetni. A reformok következtében új alapokra került a gazdaság, újjászervezték a tartományok közigazgatását, valamint a hadsereget.

A polgári település változásai

Az Intercisában meginduló felújítások elsősorban a katonai tárbort és annak épületeit érintették. A polgári településrészen új építkezések nem nagyon voltak, ha mégis, azok az erőd közelében történtek. A feltárások során ebből az időszakból az erőd hátsó, nyugati kapujának közelében került elő egy nagy méretű, lovas kocsi beállására is alkalmas, kétszárnyú kapuval rendelkező többhelyiséges kőépület, amelyet a mai Pincesor helyén húzódó útról lehetett megközelíteni. Ettől nem messze egy apszisos kőépület is állt, ennek egy részét az 1970-es években műemlékileg helyreállították, ma is látható a Gárdonyi Géza Általános Iskola udvarán. Bár elterjedt neve ókeresztény kápolna, funkciója nem bizonyított, erre utaló leletanyag nem került elő onnan, nagy valószínűséggel nem szakrális célokra használták egykor.

Késő római hagymafejes fi bula

A késő római korszakban a polgári településrész területe egyre kisebb lett, kiterjedése nagyjából a II. századi állapotokhoz tért vissza, a III. században lakott területek egy részén temetők létesültek. A IV. században a korábbi kőépületek egy részét elbontották, hogy kőanyagukat újabb építkezésekhez, a castellum megerősítéséhez használhassák fel. Így volt ez a fürdő esetében is. Építőköveit még az alapokból is elhordták. Ebben az időszakban a fürdő középső részén már egy vályogfalú épület állt, az egykori hideg vizes helyiség téglaburkolata alkotta a ház udvarának burkolatát.

Katonai táborból erődített település

A IV. században jelentős változások mentek végbe a castellum területén is. A legjelentősebbek a IV. század közepén, II. Constantinus császár (337–361) uralkodásának idején következtek be. A tábor sarkaira messze kinyúló, legyező alakú tornyokat építettek. Ezek alkalmasak voltak arra, hogy az ostromló ellenséget a védekezés során ne csak szemből, hanem oldalról is lőjék. További védelmi megoldásként az erőd nyugati kapujának helyére patkó alakú tornyot emeltek. Mivel az új tornyok jobban kinyúltak a táborfal síkjából, mint elődjeik, szükségessé vált új védőárkot is létesíteni.

A déli kapu egyik tornyának és a fal mellé épített helyiségeknek a falai

A feltárások során az erre az időszakra keltezhető rétegekből több női tárgy is előkerült, hajtűk, ékszerek, orsógombok stb. Ez azzal magyarázható, hogy a katonai tábor funkciója kezdett átalakulni. A zűrzavaros idők következtében az addig pusztán katonai célokat szolgáló intézmény erődített településsé vált, a katonák korábban a polgári településrészen lakó családtagjai is az erőd falain belülre költöztek. Ennek következtében megváltozott az erőd belső szerkezete is. A táborfal belső oldalára helyiségsort építettek, ennek műemlékileg rekonstruált részlete látható a római kőtár és romkertben, a déli kapunál. Ugyanígy beépítették a principia területét is, a korábban víztárolásra használható, ma is megtekinthető ciszternát is betemették ebben az időszakban, hogy minél több, építkezésre használható területet nyerjenek.

A római uralom megszűnése

376-ban egy új, veszélyes, ma is sokak által ismert nép jelent meg a Kárpátok és Volga közti síkságon, a hunok. Támadásaik következtében a germán népcsoporthoz tartozó gótok telepedtek le a birodalom határain belül. A helyzet egyre súlyosabbá vált, a válság elmélyült. A hunok illetve a germánok támadásainak következtében a központi irányítás gyakorlatilag megszűnt a határvidéken, így településünkön is.

A határ menti válsággal párhuzamosan a gazdaság is válságba került. A belső és külső változások jól megfigyelhetők Intercisa pénzforgalmán is. Az ebből az időszakból származó római érmék száma jelentősen lecsökkent, az utolsó császár, akinek uralkodása idején nagyobb mennyiségű pénz jutott el Pannoniába, Valentinianus (364–375) volt. A IV. század végére a határon fekvő táboroknak alig maradt jelentőségük, azonban az erőd lakott maradt. Ezt javítások, átalakítások is bizonyítják. A katonaság a zsoldfizetés megszűntéig – amely a kereszténységet államvallássá tevő I. (Nagy) Theodosius (379–395) halála után következett be – helyben maradt.

Feltárás a castellumban – a múzeum munkatársai dolgoznak az ásatáson Fotók: Intercisa Múzeum

Bár a IV. század végén a katonaságot kivonták Intercisából, a határ védelmét nem adták fel rögtön a rómaiak. Az őrizetet a helyiek vették át, ennek fejében megkapták művelésre a környékbeli földek egy részét. Ebben az utolsó időszakban már nem használták az egész tábort, a maroknyi, 40-50 főnyi őrség az erőd délnyugati sarkában, a IV. század végén, V. század elején, a tábor délnyugati részében felépített erődített toronyban állomásozott.

433-ban Pannoniát a rómaiak egy szerződés értelmében átadták a hunoknak, így a római fennhatóság Intercisa területén is megszűnt. Ez azonban nagy változással nem járt térségünkben. A tényleges hatalom, római élet már egy ideje nem működött. Mutatja ezt az is, hogy az utolsó római kori érem, amely Intercisából előkerült Honorius császár (395–423) verete volt.

A 433-as év a település lakosságának szempontjából nem hozott változást, az akkor itt élő lakosság nem vándorolt el, továbbra is helyben maradt. Az azonban biztos, hogy rövid uralmuk alatt a hunok is megtelepedtek az egykori Intercisa területén, ezt bizonyítja, hogy a castellum területéről egy tipikusan hun lelet, egy áldozati rézüst töredéke került elő.

Felhasznált irodalom:

Buza Andrea – Keszi Tamás: Az Intercisa Múzeum ókori pénzgyűjteménye. Az Intercisa Múzeum Kincsei I. Dunaújváros, 2003.

Bóna István: A hunok és nagykirályaik. Budapest, 1993.

Bóna István: A pentelei Öreghegy és Intercisa erődjének története a késő római időktől a török kiűzéséig. Dunaújváros története. Dunaújváros 2000.

Pongrácz Zsuzsánna: Intercisa „polgári” települése és lakói. Dunaújváros története. Dunaújváros 2000.

Visy Zsolt: Intercisa hadtörténete. Dunaújváros története. Dunaújváros, 2000.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!