Gálameccsen nem fut az ember nagy iramokat, mert másnak is kell labdázni

2020.06.24. 20:00

Ez nagy egyéniségek csatája volt, csak azok léptek pályára

Fociünnepet rendeztek a napokban Nagyvenyimen az elhivatott futballbarátok. A kistérség csapatai küzdöttek az I. Koncz Bertalan-emléktorna megnyeréséért. Ennek részeként játszott egymással gálameccset a helyi öregfiúk csapata az Újpest korábbi legendái ellen.

Balogh Tamás

A helyiek nyilván egy komoly sorozatnyi fotót fognak őrizni erről az összecsapásról, mert a régi, jó nevű újpestiekkel való megmérettetés rangot adott nekik. A vendégek is jókedvükben voltak, mert rendre szívesen tesznek eleget a hasonló meghívásoknak, hiszen ők is érzik ebből a feléjük áradó tiszteletet, és remélik, a szeretetet is. Ezúttal sem csalódtak.

A nagyvenyimiek jól lőttek távolról, egy kevés szerencsével, becsülettel megállták a helyüket, sportszerűen küzdöttek

A bevállalós hazaiak, hogy szándékosan választották-e a zöld színű szerelést, azt nem tudtuk meg, de a vagány próba miatt szívesen gratulálunk nekik. Azt viszont egészen biztos hírek ezreiből tudjuk, hogy az Újpest legénysége, pláne a szurkolói, egészen jól bevadulnak ettől a színtől. Pláne, ha egy kis fehérrel cifrázzák az ilyenre festett mezeket… Na jó, igaz, hogy a tűzzel játszott a hazai equipment (felszerelés) menedzser, de férfimódon állta a próbát, és egy kis bemelegítő öltözői attak után akár azt is mondhatta volna, hogy „de gyerekek, ez csak egy trendi UV zöld, nem olyan, mint a flancos Fradié!”

A meccsről lehetne hosszabban és rövidebben is mesélni. Kiemelve az éles küzdelmet, amit úgy tíz játékban eltöltött perc után mindkét fél előzékenyen, természetesen a másik felet támogatva, jelentősen visszavett. Tizenöt után pedig nyilván a nézők kedvéért (hogy könnyebben követhessék a remek megoldásokat) inkább nyugisabb tempót és a verbális megoldásokat részesítették előnyben. Mintegy jelezve az éppen kiabáló kiváló taktikai érettségét, és a rajta kívüliek (szerinte) gyenge fizikai állapotát.

A közönség mindenesetre minden labdás és stand-upos kezdeményezésre vevő volt, és boldogan reagált azokra.

Az időjárás mindent megtett a kilátogatók szórakoztatásáért. A ragyogó nyarat délután kettőig szolgáltatta, utána imponáló szélre, majd betyáros égi háborúra és a hozzá passzoló özönvízre váltott. Egyszóval nem volt unalmas.

A vendégek is jókedvükben voltak, szívesen tesznek eleget hasonló meghívásoknak, ők is érzik a feléjük áradó tiszteletet Fotók: Balogh Tamás/Dunaújvárosi Hírlap

Ez a nagy egyéniségek csatája volt, ugyanis mindkét csapatban csak azok léptek a pályára. A szívemre teszem a kezemet, úgy kalapálom a gépbe: mind egy szálig szerethető arcok voltak. A meccs szinte viharszünettel kezdődött, de némi találékonysággal elkezdték a játékot. A helyiek úriemberek lévén, a szélnek háttal hagyták az Újpestet. Cserében hamar beszorultak, de kontrából jók voltak, a gólszerzésben kevésbé. Egy szabadrúgás nyomán kipattanó labdát Balogh Sinya könyörtelenül bevágta, 1–0 az Újpest javára. A mérkőzés az ítéletidő miatt a második félidő derekán félbeszakadt. Kár érte, szórakoztató meccset láthattunk, és a hazaiak is rúghattak volna a hajrában legalább egy gólt.

A hazaiak legalább harminc évre visszamenőleg mindent tudtak a vendégekről, és ezzel a szellemi fölénnyel le is nyűgözték őket. A szünetben kapust cseréltek, de mindkét portás prímán szerepelt. A védelmük és a kontráik is tapsra ragadtatták a híveiket. Jól lőttek távolról, csak kevés szerencsével. Becsülettel megállták a helyüket, sportszerűen küzdöttek. Az ezen a napon is fontos egyéb pozíciókat betöltő Pap István, az egyik cseréjénél beismerte, hogy kicsit késve kezdte a szálkásítást… Igaz, hogy szezon közben is valamiért, csak profilképet engedett lőni magáról! Ezzel együtt, parádés teljesítményt nyújtott, játék közben is.

A pályára lépők közül talán Urbán Flóriánt leszámítva, Horváth Attila játszott a legtöbb rangos élvonalbeli játékossal, ezért végig higgadt maradt, kontroll alatt tartotta az ellenfelet. A szünetből csak öt percet engedélyezett, aztán újabb rohamokra biztatta az övéit. Kár, hogy a hajrára ígért dupláját elmosta az ömlő csapadék.

Állítólag az újpesti taktikai értekezletet a legvagányabb táblás alkalmazásokkal az edző szerepét is viselő Óvádi László tartotta. (Néhány lila szerint ez merő kitaláció, mert az értekezlet helyett élménybeszámoló volt, a tábla pedig csak tálcaként szolgál a nehezebb estekre!) El kell ismerni, hogy bár volt már jobb súlycsoportban is, remekül nyomta a sprinteket, értette a többiek gondolatait és remek partner volt.

Urbán Flóri? Mindent tudott, amire aznap szükség lehetett, parádésan készült a pontrúgásokra, igaz néha más durrantotta el azokat. Gálameccsen nem fut az ember nagy iramokat, pláne távokat, mert másnak is kell labdázni. Ő is alkalmazta ezt az aranyszabályt. Csereként a kispadon hibátlan, filmekbe kívánkozó történtekkel vitte tovább a show-t.

Véber György? Egymaga is lejátszotta volna a meccset. Az biztos, hogy változatlanul a régi tűzzel, de valamivel óvatosabb atlétikai teljesítménnyel vette az akadályokat. Eléggé kritikus hangulatban volt. Előbb a passzokról lemaradt társak kapták az ívet rendesen, majd a zöldek ától zéig. A sporik? Ők keresték maguknak a bajt, miért vállaltak be egy ilyen magas hőfokon izzó rangadót?!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!