Élet tanulás mellett

Mesélj egy kicsit magadról.

– 13 éves vagyok, Dunaújvárosban élek, és a Dózsa György Általános Iskolába járok. Ősszel kezdem majd a hetediket. Szerintem jól sikerült a hatodik. Több kitűnőm is lett.

Milyen tárgyakból?

– Angolból, természetismeretből, történelemből, irodalomból, rajzból, tesiből, technikából és nyelvtanból.

Nem csak ebben az évben voltál ilyen jó tanuló, ugye?

– Az előző években is kitűnő tanuló voltam, elsőtől kezdve. Ötödikben nem volt ennyi kitűnőm, de idén többet szerettem volna. Szerettem volna jobban tanulni. Nem akartam mindenből kitűnőt, de nem lett volna jó négyest kapni.

Szülői vagy pedagógusi elvárás, hogy jól tanulj?

– Nincs ilyen elvárásuk, de támogatnak mindenben. Beneveztek például több versenyre idén: angol, természet­ismeret, matek, infó, helyesírás. Angolból több versenyre szerettem volna menni, de közbeszólt a koronavírus. Itthon a szüleim is mindenben segítenek. Bár tanulni nem nagyon szeretek, de ösztönöznek a versenyek, oda meg muszáj volt pluszban tanulni. De, hogy a lényegre válaszoljak, elsősorban saját magammal szemben támasztott elvárás, hogy jól tanuljak.

Nem érdemes rágörcsölni, lazábban véve jobbak lesznek a dolgozatok

Suliban nem cikiznek, hogy jó tanuló vagy?

– De igen. Nem vagyok kedvesebb a tanárokkal azért, hogy jobb jegyet adjanak. Ezzel magamnak ártanék, mert én magamnak tanulok. Nekem nincsenek olyan tanáraim, akik kivételeznének velem, sőt többet várnak el, mert látják, hogy érdemes tanulnom. Amikor négyest kaptam egy dolgozatra, azt mondta a tanárom, hogy többre vagyok képes, legközelebb jobban készüljek. Ez ösztönöz engem. Harmadikban, negyedikben még összedőlt a világ bennem, ha négyest kaptam. Aztán rájöttem, hogy nem érdemes erre rágörcsölni, lazábban kell venni. Ilyenkor jobban is sikerülnek a dolgozataim.

A karantén alatt itthonról tanultál. Milyen volt?

– Elég fura volt. Jó volt itthon lenni, eleinte előbb is végeztem a leckeírással, jobban be tudtam magamnak osztani az időmet, de ha választani lehetett volna, én inkább bejártam volna. Valójában nehezebb volt így tanulni. Nem tudtam rendesen felkészülni. Több önállóságot igényelt, ami jó, viszont sokszor nem találtuk meg a neten a kérdéseimre a válaszokat, így összességében több időt fordítottam a tanulásra, mint a hagyományos oktatásban.

Úgy látszik, nemcsak jó eszed van, hanem szorgalmas is vagy. Ez a legjobb párosítás. De hogyan kapcsolódsz ki?

– A karantén alatt nagyon rossz volt, hogy nem találkozhattam a nagyszüleimmel és a barátnőimmel. Mindannyian hiányoztak. A barátnőmmel éjjel-nappal videócseteltünk. Apukám szüleihez minden vasárnap el szoktunk menni. Azonban nem kockáztathattuk, hogy a vírus bejusson hozzájuk, így ezek a látogatások elmaradtak. Interneten tartottuk a kapcsolatot, de az nem volt az igazi. Ahogy enyhültek a szigorítások, mi is találkozhattunk végre.

Szabad­időmben rajzolni szoktam, hetente háromszor pedig megyek táncolni a Zoltán Erika Tánciskolába. Nekem elég ez a másfél óra mozgás. Hosszú távon már unalmas volt itthon lenni, de a napjaimat feldobta a tánc. Az oktatóm küldött videókat, így a tv előtt sokat táncoltam. Sportolni is szeretek, de nem versenyszerűen. Inkább a barátnőimmel szoktunk korizni vagy biciklizni. Ilyenkor sokat beszélgetünk, és mozgunk is közben.

Miről szoktatok beszélgetni?

– Hát erről, arról… Általában nincs meghatározott témánk, de valaki mindig bedob valamit, amiről aztán hosszasan tudunk beszélgetni. Ha belekanyarodunk egy témába, akkor nincs megállás, teljesen kivesézzük.

Oké, titok. Értem. Fiúkkal, hogy állsz? Van, aki tetszik neked, vagy kapsz szerelmes leveleket?

– Kapok, de nem érdekelnek a fiúk. Még nincs itt az ideje. Most fontosabbnak tartom a tanulást.

Mikor lesz itt az ideje szerinted?

– Azt nem tudom, de nyilván helyet kell, hogy kapjon az életemben. Később, úgy 26-28 éves koromban szeretnék két gyereket. Mindegy, hogy fiúk vagy lányok, csak egészségesek legyenek.

Ó, az még nagyon messze van. Mik a közelebbi terveid?

– Gimnáziumba szeretnék menni, vagy ide a Széchenyibe, vagy Fehérvárra. Ezt még nem tudom. Utána biztos, hogy tovább fogok tanulni. Két dolog érdekel. Az egyik a művészet, azon belül is a grafika. Szeretek és tudok is rajzolni, de nem látom, hogy mennyire keresett szakma ez, és hogyan lehet belőle megélni. Egy fogorvosnak biztosan több lehetősége van, de a vértől irtózom. Azonban, ha fogorvosként szeretnék dolgozni, nyilván le kell majd küzdenem a vérrel szembeni ellenérzésemet.

Hogy szeretnél élni felnőttként, milyen világot képzelsz el?

– Szeretnék jó körülmények között élni egy jobb világban. Nagyon zavar a környezetszennyezés, nem tudom megérteni a szemetelő embereket. Remélem, ez meg fog változni, és jobban odafigyelünk majd a környezetünkre.