52 millió forint szeszre, vásárlóturizmus Földvárra, szégyenpadon a drukkerek

2020.05.19. 14:00

Egy meghatározó év krónikája – ilyen (is) volt 1968, I. rész

Párizsi diáklázadások, „Prágai tavasz”, új gazdasági mechanizmus, a 44 órás munkahét bevezetése, mexikói olimpiai játékok – mozgalmas, meghatározó év volt 1968. Rendszeresen jelentkező várostörténeti Múltidéző lapszemlénk során e legendás esztendő néhány fontos pillanatát elevenítjük fel. Rendhagyó módon több tételben. Hé’ 68!

Szabó Szabolcs

Fotó: Zsedrovits Eniko

Boldog új évet – boldog új életet címmel Rózsa András vezércikkével indította az 1968-as esztendőt a Dunaújvárosi Hírlap. A szerző úgy vélte, korszakhatárhoz érkezett az ország. „A szokásos kliséken, megszokott újévi formulán hadd változtassak az idén. Hadd mondjak a „Boldog új évet!” helyett „Boldog új éveket!”. Hiszen 1968. január 1-jén 0 óra 0 perckor nem egyszerűen egy új kezdődött el, hanem az éveknek egy egészen új sorozata. Közös próbatételünknek, az új gazdasági mechanizmus éveinek sorozata. Nem egyszerűen egy közös évet kezdünk el, hanem első esztendejét egy sokéves időszaknak, amely hivatva van új eszközökkel, új módon szolgálni boldogulásunkat… A munkában minőségileg új szakasz kezdődik, amelynek sikeréhez új eszközök kellenek.”

Az új eszközök egyike volt az 1968. január 1-jén életbe lépett árreform, amelynek keretében a hatósági rögzített árrendszert a fogyasztói áruforgalom felében kötetlenebb árrendszer váltotta fel.

Barsi Dénes 1968-ban hunyt el

1968. január 4-én a dunaújvárosi kórházban elhunyt Barsi Dénes József Attila-díjas író, aki 1960-ban költözött a városba. A Hírlap e gondolatokkal búcsúzott: „Halálával Dunaújváros nagy embert veszített. Olyan embert, aki írói tehetségét jórészt Dunaújvárosnak szentelte. Regényei, elbeszélései és cikkei városunk problémáinak hű tükrei voltak. Lapunk, a Dunaújvárosi Hírlap pótolhatatlan munkatársat is vesztett vele.”

Január 16-án ünnepelte fennállását a Dunaújvárosi Tervezőiroda. Ez alkalomból a Hírlap megszólaltatta Balla Józsefet, az iroda főmérnökét, három alapító tag egyikét: „…városi, kis létszámú iroda lévén mégis ki tudtunk törni ebből a másod-harmadvonalból. Weiner Tibor irányításával úttörő kezdeményezések születtek itt, amelyek – nem túlzás – hatással voltak egész építőiparunkra. 1959-60: az iroda tervei alapján felépült az ország első nagypanelos lakóháza (Mező Imre utca) és 1960-ban felépültek az ország első középblokkos házai a Duna soron (Asztalos János utca), és 1964-ben megkezdte működését a dunaújvárosi házgyár.”

Vidám babakocsis séta a Dózsa György úton Fotók: Dunaújvárosi Hírlap archív/Zsedrovits Enikő

1968 januárjának végén a Bisztróban 3 forint 80 fillér­ért mértek egy korsó sört, ugyanott a „reggeli” féldeci kommersz pálinkát 4 forint 90-ért adták. A Hírlap újságírója, Nagy Jenő pedig részletes cikkben mutatta be az újvárosiak szeszfogyasztását a Szemtől szembe önmagunkkal címen futó rovat második részében. Ebből kiderül, a dunaújvárosiak akkor egy év alatt több mint 52 millió forintot költöttek szeszes italra. „325 családi otthont építhettünk volna belőle, vagy vehettünk volna 34 ezer jó minőségi öltönyt, vagy két és fél millió kötet könyvet… Ízlés dolga, ki mire költött volna inkább.”

Az említett rovat februári kiadásában a város lakosságának korösszetétele, valamint a gyermekvállalási kedv volt a téma. A szerző – szintén Nagy Jenő – már akkor kiemelte: öregszik a város. Több szomorú tényre is felhívta a figyelmet: A megszakított terhességek (1026) a szülésnek (574) közel a kétszeresét teszik ki. Vagyis Dunaújvárosban minden három terhességből kettő „nem kívánatos”. Ez egyértelműen utal a tudatos – de módszerében egészségtelen – családtervezésre. 1968 elején Dunaújvárosban közel 14 ezer gyermeket neveltek a családok.

„Dunaújváros kiskereskedelme a „nehéz esetek” kategóriájába tartozik. A közel fél százezer lakosú város bolthálózata enyhén szólva fejletlen. Kevés az üzlet, a kínálat nincs arányban a kereslettel. Emberek százai járnak okkal vagy ok nélkül – legtöbben okkal Budapestre, Székesfehérvárra, Dunaföldvárra vásárolni.” – vette fel a témát a Hírlap, és a közeljövő kilátásairól meg is kérdezte a Dunaújvárosi Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóját, Simon Ferencet, aki így reagált: „Ez a dunaföldvári téma a régi, de ma is élő ügy. Régen megyei elosztás volt, s Tolna megye az ország legkisebb megyéje. Forgalmuk növekedése céljából alaposan kihasználták Dunaújváros és Dunaföldvár közelségét… Sőt, most is új nagyáruházat akarnak építeni… Még bizonyos ideig jobb lesz Dunaföldvár ellátása, de rövidesen ledolgozzuk hátrányunkat.”

Óvodások az új belvárosi óvodában

Az év második hónapjában mérlegre került a városi, üzemi korrupció is.

Az értékelés: „Mikor a város közéletét vizsgálva e témakörbe csöppenünk, éppen ezért jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, nem tartozunk a legrosszabb közösségek sorába, s talán ezen a ponton tiszta lelkiismerettel viselheti városunk az oly sokra kötelező szocialista jelzőt… Kis epizód, de nem mehetünk el mellette szó nélkül, hogy a vasmű szakszervezetének munkaügyi döntőbizottsága az elmúlt négy év alatt több mint 200 esetben tárgyalt olyan esetet, amikor a dolgozók jogtalan prémiummegvonást nehezményezték különböző vezetőkkel szemben. Elég széles körben elterjedt nézet, hogy ez a kritika elfojtásának leghatásosabb eszköze.”

Nagy reményekkel készült az 1968-as élvonalbeli futball­idényre a D. Kohász csapata, a Hírlap olvasói a szurkolóktól is formajavulást vártak. „Nyílt levelet juttatott el szerkesztőségünkhöz Kelemen György. Írásában a D. Kohász drukkertáborának az országos sportszerűségi versenyben elért utolsó helyezéséről olvashatunk.

Egyetértünk levélírónkkal abban, hogy városunk sportszerető közönsége nem azonos azzal a néhány rendbontóval és fegyelmezetlen bekiabálóval, akiknek az utolsó helyezést köszönhetjük.”

(1968-as lapszemlénket innen folytatjuk – a szerk.)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!