Családias légkörű gimnázium, ahol mindenki ismer mindenkit

Gyakran emlegetik, hogy ez a gimnázium más, barátságosabb, mint a többiek. Fehérné Keserű Katalin, az intézmény vezetője hihető választ tud adni erre a vélekedésre: – Családias intézmény vagyunk. Viszonylag kevés, jelenleg kétszázötvenhat diákunk van, és ehhez a létszámhoz huszonhárman vagyunk mi, elhivatott pedagógusok. A tanáraink nagy része ebben a gimnáziumban érettségizett. Ebből fakad a mentalitásuk, hiszen nem véletlenül jöttek ide vissza. Mindenki mindenkit ismer tehát, ha a folyosón végigmegy egy gyerek, akinek lóg az orra, akkor biztos, hogy több pedagógus is megkérdezi tőle, hogy mi a baj, tudunk-e segíteni?! Ez a mi nagy előnyünk másokkal szemben. Nagyon örülök annak, hogy a gyerekek büszkék az iskolájukra. Én is az vagyok rájuk.

Mindenkiben van valami szeretnivaló, a legnagyobb csibészekben is

Vezetőként tanár vagy menedzser?

– Utóbbinak lennie kell egy intézménynek, mert anélkül nem tud működni, ezért szívesen elvégzem azokat a feladatokat is. Viszont tanítani nagyon szeretek. A munkámban akkor vagyok a legboldogabb, amikor biológia-kémia szakos tanárként bemegyek egy ilyen órára, becsukom magam mögött az ajtót, figyelnek rám, és átadhatom a tudásomat. Megmutathatok a diákoknak egy darabot a világból, hiszen e két szakmai terület az életünk egy része. Igyekszem ezt a két tudományt lefordítani a tanulók nyelvére, hogy azáltal könnyebben érthetővé és megszerethetőbbé váljanak. Ezeket összekapcsoljuk az egészség- és környezetvédelmi problémákkal, amik megkerülhetetlenül körbevesznek bennünket.

Mi legyen az itteni diákokból?

– Azt szeretnénk, hogy boldog és kiegyensúlyozott emberré váljanak. Nem álmodunk senki helyett sem, de megadjuk nekik a lehetőséget arra, hogy olyan alapos ismereteket szerezzenek, ami elég lesz a továbbtanulásukhoz. Az ember életében nem azon múlik a siker, hogy mindig kitűnő tanuló volt-e.

A pályaválasztás mennyire könnyű a diákoknak?

– Meggyőződésem és tapasztalatom, hogy a tizenéves gyerekek többsége nem tudja, milyen pályát válasszon. Pláne nagyon kevés az, aki már tizennégy éves kora előtt elhivatott, és a céljai érdekében bármit képes megtenni. Ez senkinek sem a bűne, ez a természetes. Annyiféle inger és hatás éri őket, hogy azok között ilyen fiatalon nagyon nehéz nekik jól eligazodni. A szülőnek és a pedagógusnak az a feladata, hogy segítsen nekik ebben.

1952-ben indult az első tanév

A községi tanács 1952-ben adott megbízást Rojkó József igazgatónak, hogy hozza létre a régóta tervezett középfokú oktatási intézményt. A támogatás alapfeltétele: egy iskolának alkalmas épület. Ez a már korábban államosított volt ferences rendház nagyobbik része lett a Templom utca 5. szám alatt. A szervezőmunka példás gyorsasággal folyt, jelentős társadalmi munkával: az épület átalakítása, a tanulószervezés, egy tantestület összeállítása, a szemléltetőeszközök gyűjtése, készítése, a könyvtár létrehozása, a menza kialakítása. A féléves felkészülés nyomán 1952. szeptember 1-én elkezdődött az első tanév.

Mondhatjuk, az MLG a békesség szigete?

– Nem vagyok naiv és nem mondom, hogy a mi gyerekeink egy-egy hétvégén nem rúgnak ki a hámból, és nem nyúlnak a nem nekik való dolgokhoz, de ez a jelenség nem általános. Többségük olyan családi háttérrel rendelkezik, ahol odafigyelnek rájuk, és ez nagyon fontos. A szülők körülbelül háromnegyed része megjelenik a nekik szóló értekezleteinken. Mellette nálunk hagyománya van annak, hogy egy telefonos egyeztetés után bárki, bármikor bejöhet, hogy megbeszéljük a közös problémáinkat. Abban a pillanatban kell lépnünk, amikor az a felszínre kerül, hogy hatékonyan tudjunk segíteni. Ez a dolgunk.

A névadóról

1956-ban a diákok szavazataival a gimnázium felvette Magyar László Afrika-kutató nevét, aki gyermekéveit nagyany­ja Kossuth téri házában töltötte, első iskolaéveit pedig a „nemzeti oskolá”-ban, a Templom u. 9. alatt. 1988-ban a vár­udvaron, festői helyen felavatták szobrát Afrika sziluettjével, földgömbbel a háttérben.

Úgy tűnik, bevált az iskola javára hirdetett bál.

– Az ötlet Puskás Zsolté, a helyettesemé volt három évvel ezelőtt. Sikeresnek mondhatjuk ezeket a rendezvényeinket is. A célunk az, hogy az alapítványunk vagyonát növelni tudjuk. Ennek a neve is üzeni a létrehozásának a célját: „Áldozzunk gyermekeink tudásáért!” Elsősorban a tehetséggondozást és a felzárkózást szolgálja. Mellette az olyan dolgok finanszírozását, ami a tankerület hatáskörén kívül van. Hagyományosan nem jutalomkönyvekkel ismerjük el a diákjaink kimagasló teljesítményét, hanem elvisszük őket kirándulni. Ez a dolog máig nem ment ki a divatból. A titka csupán annyi, hogy a tartalmas és tanulságos programok mellett a kellemes szabadidős tevékenységek is sorra kerüljenek. Ezt is hasonlóan a tanulmányi versenyek nevezési díjához, valamint a felmerülő utazási költségekhez, az alapítványunk finanszírozza.

Ilyenkor biztosan jó viszontlátni a régi arcokat is.

– A szülők és a jelenlegi diákjaink mellett, minden réginek is örülök, aki velünk bálozik ezeken az estéken. Mindenkiben van valami szeretnivaló, a legnagyobb csibészekben is. Az sem baj, ha hajdanán borsot törtek az orrunk alá. Meg tudok békélni!