Bearanyozódott a dunaújvárosi festőművész tanári diplomája

Jogos a kérdés, hogy akkor miért Dunaújvárosban, a Lorántffyban ünnepelték ezt meg. Nos azért, mert tanári pályafutásának legnagyobb részét Dunaújvárosban töltötte, nyugdíjba pedig a „Lóriból” vonult. Nem akarta egy protokolláris, szenvtelen eseményen átvenni az aranydiplomát. Volt kollégái összefogtak tehát, elérték, hogy postázzák a díszoklevelet, amit az iskola páncélszekrényében tartottak óriási titoktartás mellett, egészen a pénteki napig. Elárulhatom, ez a ceremónia messze nem volt szenvtelen. Egykori kollégái, barátai, de még jó néhány tanítványa is úgy érezték, ott kell lenniük ezen a fontos napon. Gombos István humán ügyekért felelős alpolgármester örömmel vett részt az eseményen, arra azonban nem készült, hogy beszédet is kell mondania. Ám – mivel erre váratlanul felkérték a helyszínen – szívből jövő gondolatait osztotta meg a résztvevőkkel: – Nagyon fontos az ember életében, hogy mit hagy maga után. Soha nem maga az alkotó fontos, hanem az alkotás, hiszen az viszi hírét, milyen művészek élnek itt – mondta. Hozzátette, Gáspár Aladár esetében ki kell emelni nagyívű pedagógiai pályafutását is, mert nagyon sok gyermek emlékszik rá nagyon szívesen. Az alpolgármester kijelentette, a város büszke Gáspár Aladár munkásságára, és ő maga személy szerint is az.

Pocsainé Varga Veronika, a Lorántffy igazgatója a művésztanár pályafutásának főbb állomásait ismertette odáig visszanyúlva, amikor a Ságújfaluban általános iskolai tanárai észrevették, hogy különös alkotótehetsége van. Megemlítette, hogy a gimnáziumban Czinke Ferenc grafikusművész szakkörében készült a főiskolai felvételire, amelynek diplomája aranyozódott be mára. Tizennégy éven át volt Fejér megye rajz szakfelügyelője, és kétszer is részt vett az Unesco Vizuális Nevelési Regionális Kongresszusán, Novi Sadon és Párizsban. A munka mellett végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát Bráda Tibor és Patay László mesterek keze alatt, így lett középiskolai művésztanár. 1983 nemcsak az ő életében fontos év, hanem a városéban is, ugyanis ekkor csábítja el a Petőfi iskolából Krasznai Endre az Arany János Általános Iskolába kifejezetten azzal a szándékkal, hogy az ő irányításával rajztagozatos oktatás kezdődjék el Dunaújvárosban. Két év múlva már országos érvényű és helyi speciális tantervet írt, alkotóműhelyeket szervez és vezet.

Magánéleti okok elszólítják Salgótarjánba, ahol 12 osztályban rajzot tanított, országos komplex művészeti nevelési kísérleti programot szervezett, és működtette a gimnázium országos hírű Derkovits Gy. Iskolagalériáját. Három év múlva azonban visszatért Dunaújvárosba, a Lorántffyba, ahol 2006-os nyugdíjba vonulásáig dolgozott kollégiumi nevelőtanárként, de az iskolában még hat esztendeig tanított biológiát, németet, rajzot, művészettörténetet és tűzzománcot. Közben vezette az országos hírű Tűzzománc Műhelyt, ami a kollégium szakköreként, másrészt pedig az iskola művészeti tagozatának szakmai műhelyeként működik. Mindezek mellett 1969 óta kiállító művész, tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. Az évek során több önálló kiállítása volt Németországban, Franciaországban, műveivel rendszeresen részt vesz országos, megyei és helyi tárlatokon is. Kulturális tevékenységéért megkapta a Pro Cultura Intercisae-díjat. Viszonylag kevesen tudják róla, hogy 1970 óta több-kevesebb rendszerességgel ír verseket, novellákat, amelyek különböző folyóiratokban jelentek meg, és három évvel ezelőtt kiadták verseit és képeit tartalmazó kötetét Úton címmel.

Bár csak három évet tanított Salgótarjánban, a Bolyai János Gimnáziumban, annak nyugalmazott igazgatója, dr. Szabó Istvánné mégis úgy érezte – ha eljönni nem is tud –, fontos, hogy legalább levélben méltassa és köszöntse a művésztanárt. A köszöntések sora innen már élőben folytatódott, megszólalt Krasznai Endre az Arany iskola nyugalmazott igazgatója nem csak kollégaként, de barátként, Aladár gyermekeinek keresztapjaként is felidézve a hősi időket. Ugyancsak szót kapott Sobor Angéla, a Lorántffy nyugalmazott igazgatója és Pálmai Györgyné, a Lorántffy kollégium nyugdíjas igazgatója is. Megható, ám mégis vidám múltidézés volt. Ahogyan az is emlékezetes pillanat volt, amikor felolvasták Csapó Gábornak, a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum főigazgatójának levelét, aki Aladár egykori tanítványaként üdvözölte.

A művész meghatottan, egy friss élményével zárta az ünnepet. Egy kislány szólította meg, akinek a szüleit tanította: alig vártam, hogy láthassam, annyi jót hallottam róla.