Az MRE Újváros Drogambulancia jobban vészelte át a pandémiát, mint várták

– Egy csomó döntést hoztunk közösen, hogy hogyan és merre kéne elindulnunk, és el is kezdtük ezeket szervezni, és akkor ütött be a járvány. Egy sor, már leszervezett találkozót le kellett mondani. Én most abban reménykedem, hogy hátha hamarosan újraindulhat az, amit elterveztünk. Majd kiderül, hogy akkor milyen szabályokat kell betartanunk, az új élethelyzet mennyiben befolyásolja a terveinket. Öt-hat hónapnyi késés már biztos bejön. Ez a nehézsége. Maga az ellátás folyt tovább, nyilván egészen más keretek között. Jött az utasítás, hogy az alapellátásban nem fogadhatunk klienseket, viszont ki kell alakítanunk annak a lehetőségét, hogy mégis tudjuk tartani a kapcsolatot az ellátottakkal. Minden kolléga a saját klienseit értesítette, létrehozott a privát mellé egy hivatalos messenger fiókot magának, és többnyire ezen keresztül tartottuk a kapcsolatot velük. Valójában azt kell mondanom, hogy sokkal jobban, sokkal hatékonyabban sikerült, mint amire számítottam. Voltak, akik ezt kifejezetten kedvelték, mert nem kellett ideutazniuk, hanem csak a megbeszélt időpontban bejelentkezniük, és fel tudták venni a kapcsolatot a terapeutájukkal vagy gondozójukkal. Igazából jó tapasztalataink vannak. Ma már szinte mindenkinek van okostelefonja, már az a ritkaság, ha nincs. Nyilván volt azért olyan kliens, aki igényelte, hogy néha-néha azért találkozzunk személyesen. Mindig volt két munkatársunk ügyeletben. Azon a napon a kliens meglátogathatta, de csak az utcán vagy az udvaron találkozhattak, szabad térben, a védőtávolság betartásával tudtak személyesen is kontaktálni. Ennek megvan a pszichológiai magyarázata, az úgynevezett egészlegesség fontos egy ilyen segítő kapcsolatban. Jó dolog az online, de mégis van egy plusz abban, ha a személyes jelenlét is megvalósulhat. Alapvetően szinte az összes szolgáltatásunk működött ezen a módon. Van, ami növeli a hiányérzetet, mert ilyenkor például nincs ölelés. A kollégákban is volt hiányérzet, már ők is elveszítik ezt a fajta személyességet, ami nekik is, nekem is nehéz. Most már szeretnénk visszatérni a korábbi működési formához, de még nem lehet. A ránk vonatkozó szabályokat még nem oldották fel. Több mint két hónap, lassan három eltelt, és valóban jól működött, de ha ez hosszú távon folytatódik, akkor előbb-utóbb lesznek olyan kliensek, akik elkopnak tőlünk.

Hogy viselték ők ezt a helyzetet?

– Amikor kihirdették a kijárási korlátozást, illetve a veszélyhelyzetet, akkor a sajtóban megjelentek cikkek, hogy súlyosbodnak majd a függőségek, ami logikus, mert az izoláció növekedésével elvileg súlyosbodhat a függőség, de engem is meglepett, hogy nem tapasztaltam ezt. Lehet, ebben az is benne van, hogy a szenvedélybeteg azért annyira nem szabálykövető. Olyan végletes módon nem nőtt az izolációjuk, mert megoldották, hogy amennyit korábban kijártak, annyit most is. Ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy már megváltoztak a szerhasználati szokások, már nem bandákba verődnek össze közterületeken, s úgy anyagoznak, hanem megszerzik, és otthon használják. Nyilván az első egy-két hétben pánikban voltak, de utána megoldották az életüket.

Az önök szabályait azért betartják?

– Betartják. Betartják, mert ez a kapcsolat nekik is fontos. És nem befolyásolják az átlagos életüket a mi szabályaink. A kapcsolatra vonatkoznak elsősorban. Ezek nem rigid szabályok – persze nem ölelünk, a védőtávot betartjuk, inkább online tartjuk a kapcsolatot, mindez – úgy tűnik – nekik is megfelel.

A munkatársak státuszát, bérét befolyásolta-e a helyzet?

– Nem befolyásolta. Viszont át kellett alakítani a munkarendünket. Bevezettük a home office-t, és ennek nyilván a munkajogi oldalát rendeznünk kellett, de viszonylag hamar sikerült kialakítanunk a rendszert. Az intézményben mindig csak két ember van ügyeletben, meghatározott időintervallumban, egyébként mindenki otthonról végzi a munkáját, tartja a kapcsolatot, és onnan tudja adminisztrálni is a tevékenységét. Ez nem jelentett gondot. Az intézkedések is támogatták ezt. Ha kérdésünk volt, azonnal kaptunk választ.

A bentlakásos ellátásban hogy zajlott ez az időszak?

– Rájuk egy kicsit szigorúbb szabályok vonatkoznak. A közelmúltig nem lehetett látogatni őket, és ők sem hagyhatták el az otthont. Nyilván volt a támogatott lakhatásban, aki külső helyen dolgozik, a munkavégzés kapcsán ő elhagyhatta az otthont. Izolációs tervet kellett készíteni, minden nap többször mérni kellett a testhőmérsékletet. Új beköltözés eleinte nem volt, nem fogadhattunk új lakót. Később kidolgozták a módját, hogyan lehet. Két hét karantén és egy negatív teszt után már jöhet új lakó, és más intézményből is tudunk így átvenni. De utána itt, helyben még két hét karantén vár rá izoláltan. Napi szinten figyeltük az előírásokat, hogy mi vonatkozik ránk. Ebben igazából a fenntartónk nagy segítséget adott, minden információ biztosan eljutott hozzám.

Mikor nyithatnak?

– Ezt még nem tudjuk. Ránk egyelőre nem vonatkoznak az enyhítések.