Később derül ki, a mögöttük álló cégek továbbra is tudnak-e támogatást adni

2020.04.15. 20:00

Ami munkát lehet, beletesznek, bíznak a szezon folytatásában

A Dunaújvárosi Egyetem-Maarsk Graphics női vízilabdázóinak egy csoportja elzárva a külvilágtól, a balatoni „edzőközpontban”, a többiek odahaza napi három edzéssel tartják magukat formában, ugyanis a szövetség a tervek szerint májusban dönt a folytatásról. Mihók Attila vezetőedző a járvány okozta szakmai és várható gazdasági hatásokról, a szülők támogatásáról is beszélt lapunknak adott helyzetjelentésében.

Gallai Péter

Fotó: LI

Sok más sportággal ellentétben a vízilabdázóknál még van esély a bajnokságok folytatására, ugyanis az MVLSZ elnöksége kivár a döntéssel. A leg­utolsó hivatalos információ szerint május 11-ig, persze ebben a helyzetben semmi nem biztos... Az azonban igen, hogy Mihók Attila, a DUE-Maarsk mestere nem unatkozik ezekben a napokban sem, több fronton is helyt kell állnia.

Naponta háromszor edzenek, a kertet konditeremnek rendezték be

Márciusban le tudtak játszani három meccset, a két kötelező siker mellett egy góllal kikaptak az UVSE-től, ezzel első vereségüket szenvedték el a szezonban. Ha nem lesz folytatás, akár ez is dönthet az első helyről? Mondjuk a Magyar Kupát megnyerték ellenük...

– Nem hinném, hogy ez döntött, mert nem ugyanott tartunk mérkőzésszámban, ez az őszről elmaradt mérkőzésünk pótlása volt. Az igaz, most egy ponttal előttünk állnak, de nyilván meg kell várni a fejleményeket, mert jelen állás szerint csak felfüggesztették a sorozatot. Ami ezt az UVSE-mérkőzést illeti, azért nem elemezném nagyon, mert megint olyan találkozó volt, ahol nagyrészt az ificsapatunk szerepelt, mert Gurisattit, Gardát és Mahieu-t a bírók rövid idő alatt a padra küldték. A szezonban a két, egymás elleni találkozó egyikén sem játszhattunk kompletten, szerintem elfogadhatatlan minőségű játékvezetés miatt. Ennek ellenére a kupadöntőben büntetőkkel nyertünk, legutóbb meg az utolsó pillanatig vezettünk. Azt gondolom, ha a szezont így zárják le, az UVSE nagyon örülhet, mert összességében meggyőzőbb teljesítmény nyújtottunk, amit a nemzetközi szereplés is igazolt, ott vagyunk az Euroliga negyeddöntőjében. A Dunaújváros csapata idén elérte azt a szintet, ami négyéves periódusokban működik, hogy egy-egy generációval igyekszünk olimpiai ciklusban érvényesülni. Úgy néz ki, ez sikerült ismét.

Mihók Attilán és az edzőkön semmi nem múlik, maguk részéről mindent megtesznek sportolóikért Fotó: Laczkó Izabella

Akkor amellett teszi le a voksát, legyen folytatás? Kérdés, meddig lehet húzni-halasztani.

– Amennyiben július végéig nem nyithatnak ki az uszodák, akkor a szezon befejezésére már nem látok esélyt. Ebben az esetben nincs más, a fél szezon alapján lehet eredményt hirdetni. Vagy nem lesz eredmény. Igaz, már voltak olyan kezdeményezések egyes klub­októl, mint más sportágak esetében, mi is már most zárjuk le a szezont. A többi között azért, mert lejárnak a szerződések. Azt gondolom, ezt mindenkinek meg kell tudnia oldani, ha május végéig volt szerződése valakinek, további két hónapra – amikor amúgy is mindenki otthon lenne – simán meg lehet azt hosszabbítani a vis maior helyzet okán, és ha lehet, lejátszani a bajnokságot, hiszen mindenki ezért kapta a fizetését egész idényben. Ezért nagyon bölcs döntésnek tartom a szövetség elnöksége részéről, hogy nem kapkodták el a határozathozatalt, és majd májusban foglalnak állást, az akkori fejlemények tükrében.

Milyen szakmai munkát lehet most végezni a játékosokkal, ami uszoda nélkül azért nem lehet egyszerű.

– A leállás óta napi három szárazföldi edzéssel készülünk, azt gondolom, így is többszörösét végezzük el a munkának, mint a kihívók. Azaz a fizikai előnyünket nem veszítjük el, de speciális sportágról van szó, ezért ennyi kihagyás után legalább három-négy hét kell a medencében az alapszintre kerüléshez. Viszont egyáltalán nem tudom, mikor tudunk vízbe kerülni, mondjuk a bezárt uszodákban, saját zárt környezetben talán lehetne dolgozni, mindenkit előtte letesztelve. Amennyibe egy ilyen kerül, annál naponta tízszer többet veszítünk... Esetleg lehetne ötletelni, hogy tíz-húsz év munkája ne vesszen kárba, és ne kerüljünk olyan lehetetlen helyzetbe, amit nem lehet visszafordítani. Természetesen a veszélyhelyzethez alkalmazkodni kell, és betartani a szabályokat, nyilván ez arra vonatkozik, amikor bármiféle lehetőség adódik, hogy a sport újra beinduljon.

Nyilván, ön sem volt még ilyen helyzetben, miként lehet kihozni a legjobbat ebből?

– A napi feladatok teljes mértékben lekötik a lányokat, délelőtt tíztől este hat óriág. Ezek szükségszerű rendszerek, amiket amúgy is el kellett volna végezni évente legalább kétszer hat hétben, ami a sűrű versenynaptárba nem igazán fért bele. Most tényleg egyértelműen erre tudunk fókuszálni, fizikálisan mindenképpen jobb állapotba kerül mindenki, de azért ez nem a vízilabdázás, arra is kell idő, hogy ezt a pluszt beépítsük a játékba. A csapat egyik fele a balatoni „központban”, nálam dolgozik, a többiek pedig egyénileg otthon. Mindenkinek adott felszerelése van hozzá, a programot napi szinten kapják.

A Balatonnál hogyan tudják betartani az óvintézkedéseket?

– Teljes mértékben. Amióta itt vagyunk, senkivel nem találkoztunk, teljesen zártan élünk, a boltba hetente egyszer elmegyek, ennyi. Jobb, mintha otthon egyesével tennék ezt. Nálunk senki se tudja jobban városi környezetben betartani az előírásokat. A kert konditeremnek van berendezve, a kapun ezért sem kell kilépni.

Miként élik meg ezt a fajta bezártságot?

– Mivel a gyerekeim is itt vannak, nem érek rá nagyon aggodalmaskodni ezen, mert párhuzamosan az edzésekkel délutánig tanár bácsi is vagyok, akad, hogy este hatkor még házi feladatot csinálunk. Mindemellett a lányok az előírt program teljesítése után este örülnek, ha lefekhetnek. Azért ők hozzá vannak szokva, hogy spártai körülmények között élnek e tekintetben. A szombat esték azok, amikor tovább fent lehet maradni, és egy kicsit kikapcsolódni, persze házon belül. Összeségében ugyanúgy dolgozunk, mint eddig, csak nem megyünk vízbe, helyette kerékpározunk.

És ha két hónap múlva is ezt kell csinálni? Akkor sem fásulnak bele a monotonitásba?

– Olyan kollégák segítenek, mint Vajda Attila, aki gondoskodik róla, ne legyenek egysíkúak a feladatok. Igazából az elvégzett munka szempontjából profi a rendszer, a miértjét kell esetleg helyre tenni. Az elmúlt években volt akkora pörgés és őrület, hogy talán mindenki úgy érzi, ez bele is fér, és most csináljuk a más jellegű felkészülést. Nyilván, ha három hónap után is, akkor jogos lesz a kérdés, de az áprilist kitölti a program, aztán nagyon örülnék, ha május elején már vízbe tudnánk menni...

Mennyire rossz a bizonytalanság, hiszen senki nem tudja meddig tart ez a helyzet?

– Persze, be lehet ettől „golyózni”, ha ezzel foglalkozik az ember. Most a hathetes programban gondolkodok, amennyiben a végén sem látjuk, mi lesz, akkor lehet erről beszélni. Magunk részéről megteszünk mindent, hogy a helyzet rendeződjön. Sportolónk vagyunk, az a dolgunk, hogy minél jobb állapotban legyünk, ha egy évig fekvenyomni kell, akkor azt tesszük, s ígérhetem, szintén maximális intenzitással.

Olimpia jövőre lesz, a válogatott selejtezőjét elhalasztották, tehát még várni kell a kvótára.

– A magunk szempontjából nem látom ezt tragikusnak. Tulajdonképpen azt a rutint és napi feladatrendszert, amit csinálunk, ez nem befolyásolja. Nálunk a játékosmozgást sem, mert esetünkben ez azt jelenti, aki jól teljesít az ifiben, felkerülhet a felnőttekhez olimpiától függetlenül.

Mi a helyzet a sok gyerekkel, akik a klubban sportolnak? Az otthoni tanulás mellett nem lehet könnyű a lelkesedést tartani bennük, lemorzsolódhatnak...

– Olyan tehetséggondozó programom van, amit a szövetség számára készítettem, ez minden edzőnk kezében van. Ennek alapján akár két évig is komplex foglalkozásokat tarthatnak az interneten keresztül, vagy írásban, szóban. Emellett a kollégák sok olyan videót készítenek, amit megkapnak a gyerekek, és a világhálón keresztül Gurisatti Grétával együtt is tudnak edzeni. Azért azt be kell látni, hogy egy panellakás nappalijában nagyon nehéz változatos képességfejlesztő gyakorlatokat tartani. A maximumot próbáljuk kihozni a helyzetből, de a legsúlyosabb negatív körülmények a 8-12 éves, leginkább fogékony gyerekeket érinthetik. Erről beszélni kell és felmérni, azzal, hogy több hónapra bezárunk mindenkit a lakásba, főleg ezt a korosztályt, a későbbiekben mik lesznek a következményei. Azt kértem az edzőinktől, igyekezzenek teljes mértékben kihasználni a lehetőségeket, de nem mindegy, valaki kertes házban él, ahol mindent meg tud csinálni, vagy sokadmagával a hatodik emeleten, két szobában. Arról nem is beszélve, hogy az edzéseket az otthoni tanulás mellett kell elvégezni, ami szintén kihívás, de bízom mindenkiben, a kitartásukban.

A szülők példás, dicséretes segítsége

Arra a kérdésre, a klub esetében milyen gazdasági problémákat generálhat a járvány, Mihók Attila így válaszolt: – Alapvetően az idei tao-feltöltésünk megtörtént, ami viszont nagy kérdés, ami akár az egyesület működését is jelentősen befolyásolhatja, hogy azok a gazdasági vállalkozások, akik mögöttünk állnak, a következő időszakban ezt meg tudják-e tenni. Most éljük túl a jelenlegi helyzetet, aztán amikor annak lesz ideje, foglalkozzunk a pénzügyi kérdésekkel, hiszen ezek nem olyan problémák, amire fel tudunk készülni. Ezeket az összegeket más irányból nem lehet behozni. Ami viszont pozitív hír, hogy a szülőket arra kértük, természetesen figyelembe véve, ha bárki nehéz helyzetbe került, hogy tagdíjbefizetésüket továbbra is tegyék meg, ezzel nyilván a rengeteg kieső bevételt valamilyen szinten mérsékelni tudják. Egyelőre úgy tűnik, a családok egyesületi szívvel és nagyon dicséretes módon ezt vállalták, ezzel a teljes lenullázódástól talán meg tudunk menekülni.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!