Aki Adonyból lőtt gólt Sterbiknek

Beismerem, a cím nem teljesen pontos, hiszen a „gólszerzés” földrajzilag nem Adonyból történt, de a fiatalember – hozzám hasonlóan – a Duna menti kisvárosból származik, mondhatni „földim”.

Visszatérve hozzá, és az ő vizsgamunkájához: március 10-én a K&H férfiliga 15. fordulójában a Tatabánya hazai pályán vereséget szenvedett az emberemlékezet óta a BL-aranyra pályázó Veszprém gárdájától. Ebben önmagában semmi meglepő nincsen, hiszen a bakonyiak – a Szegeddel együtt – kimagasló teljesítményt nyújtanak. Azonban a lőlapot böngészve feltűnik, hogy Vladan Matics tanítványai mindhárom büntetőjüket bedobták, ráadásul mindegyiket ugyanaz, a mindössze 17 éves fiú: Paizs Miron.

A NEKA-ban pallérozódó jobbszélső a világ két élvonalába tartozó kapus, Sterbik Árpád és Vladimir Cupara eszén is korát meghazudtoló higgadtsággal és pimaszsággal járt túl. A mérkőzés előtt azonban nem volt ennyire nyugodt.

„A mérkőzés előtt az edzőnk, Nagy Péter szólt, hogy keretben vagyok. Éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam. Majd amikor Matics edző szólt, hogy én lövöm a hetest, berezeltem.”

Végül is bedobta. Nemcsak az elsőt, de a másodikat és a harmadikat is. Arról, hogy miként ismerkedett meg a kézilabdával, annak alapjaival, majd kis kitérőkkel hogyan került a Nemzeti Kézilabda Akadémia (NEKA) kötelékébe, és miért döntött 2019 nyarán a váltás mellett, ő maga mesél.

Az alapok

Könnyen hihetnénk, hogy manapság az akadémiák világában teljességgel lehetetlen eljutni az élvonalbeli sportig egy, a 6-os út melletti városkából, amelynek népessége alulról karistolja a 4000 főt. Főszereplőnk története szerencsére alaposan megcáfolja a fenti tézist.

– Hogyan ismerkedtél meg a sportág alapjaival?

Adonyban, ahol élek ott kezdtem el foglalkozni a kézilabdával. Testnevelés órán gyakran űztük ezt a játékot, és megtetszett, a tanárom, Szabó Kristóf pedig lehívott edzésre, én meg ott ragadtam. Egyre jobban kezdtem foglalkozni a kézilabdával, mert komoly céljaim voltak vele.

név: Paizs Miron

születési dátum: 2002.12.10.

magasság/súly: 188/72

poszt: jobbszélső

– Mi volt a következő lépés?

Már általános iskolásként eligazoltam Dunaújvárosba, később pedig Rácalmásra mentem. 2017 nyarán, nem egészen 15 évesen megkeresett a NEKA, hogy továbbtanulási lehetőséget biztosítva tudnám nálunk, Balatonbogláron folytatni a kézilabdát.

– Mennyiben volt más a képzésed ott, mint a korábbi állomáshelyeken?

Nem megbántva senkit, de össze sem lehetett hasonlítani a korábbiakkal. A Nemzeti Kézilabda Akadémiánál specifikusan a kézilabda volt az első. Reggel hét órától már edzettünk, aztán iskola, majd újra edzés. Ezt követően pedig még készülni is kellett az órákra. Így nézett ki a napirendünk, heti tíz tréning. Hatalmas váltás volt számomra a korábbiakhoz képest, és időbe telt, mire felvettem a ritmust.

– Számtalan remek kézilabdaedző van Magyarországon, kik foglalkoztak veletek az ott töltött idő alatt?

– Már az hatalmas élménynek számított, hogy a felnőttválogatott tagjai ott voltak a NEKA-n, és találkozhattunk velük. Az edzőimet tekintve Kopornyik Zsolt keze alatt dolgozhattam egy évig, illetve Lehőcz Zoltánnal is. Ott volt Sótonyi László is, őt azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni, aki Magyarországon érdeklődik a kézilabda iránt. Maga a miliő, hogy ennyi ember foglalkozik velünk, remek érzés volt.

Tatabányán

– A fent elhangzottak ellenére, mégis Tatabányára igazoltál.

2019 nyarán Nagy Péter Tatabányáról megkeresett azzal a lehetőséggel, hogy játszhatnék ott. Több lehetőségem lenne, emiatt is váltottam iskolát és csapatot.

– Nem vagy még 18 éves, de már két nagy váltás is történt az életedben. Milyen volt az átállás?

Amikor először váltottam és mentem a NEKA-hoz, akkor nagyon féltem. Az első egy hónap nem volt éppen kellemes, senkit nem ismertem, távol voltam otthonról. Ez a második átállás már szinte rutinból ment. Nem okozott problémát a beilleszkedés, mindenki nyíltan állt hozzám, jó a közösség. Ami a kézilabdát illeti, az edzésmennyiség csökkent ugyan, de más jellegű tréningek vannak, szerencsére ezzel sincs probléma. A csapattársaimmal és az edzőimmel is jó a kapcsolatom.

Posztodat tekintve mennyi változás volt az évek során?

Balkezes vagyok, a NEKA-ban jobb átlövő voltam. Amikor ide kerültem Tatabányára, letettek a szélre. Őszintén szólva azt érzem, jobban megy a játék itt lenn, valahogy sokkal inkább sajátomnak érzem a szélső pozíciót. Több lehetőséget is kapok, elégedett vagyok.

– Jó érzékkel váltottál, hiszen bő fél év múlva a Veszprém ellen debütáltál. Mit szóltak otthon?

A mérkőzés után, amikor hazajöttem, mindenki gratulált, ismeretlenül is odajöttek hozzám, rengeteg üzenetet kaptam a közösségi oldalamon is. Nagyon jólesett ez a fajta figyelem, bele sem gondoltam ebbe.

– Hogyan tovább?

Az igazat megvallva nem igazán gondolkodom előre, nem szeretném, hogy elvigyen a hév. Amit szeretnék elérni, hogy stabil NB I-es játékos legyek, de ha a fejlődésem érdekében alacsonyabb osztályba kell, hogy igazoljak, azt is meg fogom tenni. Jelen pillanatban azonban remekül érzem magam itt, Tatabányán