A tehetséges emberek utat törnek maguknak az életben!

A pályájának egyengetésében a legfőbb támogatója az édesapja. A szakmai irányítását egy elhivatott edző végzi, nagy hozzáértéssel. Mindhármójukkal beszélgettünk.

Kapoli István mesteredző a sportszakmai munkáját Simontornyán végzi. Főállásban középiskolás diákokat képez egy tanintézetben lovas szakemberekké Cecén.

– Régen kezdtem ezt a sportot, 1967-től a mai napig, hatvannégy éves fejjel is versenyzőnek mondhatom magamat. Természetesen jó pár éve már senior kategóriában indulok. Mivel már gyermekfejjel lehetőségem nyílt a lovaglásra, éltem is vele. Szeretném, ha a tanítványom, a Barbara is legalább olyan eredményeket érne el, mint egykor én. Eb-részvételek és helyezések, dobogós helyek a magyar bajnokságokban. Ezért dolgozunk.

Akikből az ügyes lovas gyerekek lesznek

– A legfontosabb, hogy legyen bennük egy indíttatás, ami odavonzza őket, mint például a Barbit. Fontos, hogy ő maga akarjon felülni a lóra, így aztán könnyen megszereti, és máris nyílhat előtte a pálya. Ahogy a mondás is tanítja: „a tehetség utat tör magának!” A szülő ilyenkor mi mást is tudna csinálni, mint megkeresi rá a lehetőséget, ha a módjában áll. Barbi mögött áll az édesapja, aki megteremti a lánya versenyzéséhez a feltételeket, cserében az ifjú hölgy, a páratlan szorgalmával, tehetségével és a hozzá szükséges alázatával egyre szebb eredményeket fog elérni.

Sok-sok edzésre van szükség

– Ugyanazok a szabályok, mint a többi tevékenységnél. Minél több időt tud rászánni, annál alaposabbak lesznek az ismeretei, és a tehetsége egyre sikeresebbé fogja őt tenni. Azt azért tudni kell, hogy a lovassport nagyon drága dolog. Sajnos nem elég „csak” a tehetség, hanem nagyon sok pénzre és jó lóra van hozzá szükség. A legjobbak sem tudják elindítani a fűrészbakot…

A fő szponzor: az édesapa

Gondoljuk csak végig, minden szülő valamiféle szponzor a saját gyermeke életében. Bukor Attila a normál apai szerep mellé boldogan fölvállalta, egy nem hétköznapi sportkarrier elhivatott egyengetését is, amibe hihetetlenül nagy energiát fektet bele.

Az első bajnoki címet a Fe­jér megyei díjugratón, Balatonvilágoson nyerte

– A munkám egyszerűnek mondható, hiszen már harmincegyedik éve dolgozok a Dunaferr acélműben, a FAM-ban, folyamatos műszakban. Innét valóban nagy ugrásnak tűnhet a lovas karámba, vagy az istállóba való érkezés. Előszálláson születtem, az őseim is itt éltek, de nem tudok közöttük egyet sem felmutatni, aki a lovazással foglalkozott volna. Az indíttatásomat talán lovas határőrként szereztem.

Erős a varázslat

– Öt éve van lovunk. Azóta tart ilyen erősen ez a varázslat. Akár minden hétvégén lovas versenyen indulnék, ha megtehetném. megígértem a lányomnak, hogy jövőre, távlovas szakágban húsz kilométeren együtt fogunk versenyezni! Nyilván ehhez egy kis életmódváltásra is szükségem lesz. Mindkettőnknek lesz egy külön lova.

Az állattartás

Szerencsés esetben az ember számára ez egy önként vállalt szelíd rabszolgaság… Naponta helyt kell állni benne.

– Az eddigi lovas időszakomban még soha nem sokalltam be emiatt a szünnap nélküli tevékenység miatt. Úgy érzem, hogy a jövőben sem lesz teher a számomra. Nyugodtan elmondhatom, hogy nálunk minden a lovakról szól. Ők nem úgy vannak, mint a játékszerek, amit a megunásuk után egyszerűen berakhatunk a sarokba. Van egy életrendjük, amibe az ellátásuk, a felügyeletük és az edzésük is beletartozik. Mi választottuk ezt az életformát, meg is álljuk a helyünket.

– A mi lovas történetünk úgy kezdődött, hogy a Barbi egy évig járt lovakat etetni, itt Előszálláson. Mivel láttuk benne az elszántságot a lovaglás iránt, első körben elvittük őt a Géró Katához Nagykarácsonyba, hogy foglalkozzon vele. Ő a második alkalommal elmondta, hogy a lányomból egy nagyon tehetséges lovas lehet. Szerencsére nem tévedett. Az alapok megtanulása után – néhány hónapos kitérőt követően – öt éve találkoztunk Kapoli István mesteredzővel, akivel azóta végezzük ezt a munkát.

A jól megválasztott célok

Három év közös munka után Fejér megye ifjúsági bajnoka lett! Az volt a célunk, hogy a megyei bajnokságban az élre álljunk, a százhúsz centiméteres akadályt is teljesíteni tudjuk, mellette a távlovaglás szakágban Cecén, a hatvan kilométeres távon is helytálljon. A negyveneseket már többször is sikeresen teljesítse, például egy horvátországi versenyen.

A támogatásról

– Amíg a kezemet föl tudom emelni, mindent elkövetek a lányom versenyzési feltételeinek a biztosításáért. Mellette ezúton is szeretnénk megköszönni a szponzorok támogatását, hiszen nélkülük ezeket az eredményeket nem tudtuk volna elérni.

A Barbi

Bukor Barbara Melinda tizenöt éves, a dunaújvárosi Rudas középiskola tizedikes tanulója. Fejér megye lovas bajnoka, az ifjúsági kategóriában.

– Kislány korom óta vonzottak a lovak, mindig is szerettem volna felülni rájuk, majd később jött a versenyzés utáni vágy is. A kezdetek itt a falumban a lovak etetésével kezdődött. Mindig mindenféle munkát szívesen végeztem körülöttük. Most már a saját lovam ápolását is én végzem, amit ő szeretettel, bizalommal, odaadással mindig meghálál. A versenypályán van nálam pálca, de a használatához nagyon rossz dolognak kell történnie. Már az első nyeregbe szállásomnál éreztem, hogy most egy új, nekem való világba kerületem.

Egy igazi edzővel

– Szerencsés volt a találkozásunk a mesterrel, a jó együttműködésünk azóta is tart. Van úgy, hogy fölemeli a hangját, de már tudjuk, hogy annak oka van. Jelenleg egy tízéves magyar sportlóval, a Just Caesarral díjat ugratok, és egy tizenkét éves arabbal, a Shagya Buktával pedig távlovaglok.

– Az első versenyemen egy húsz kilométeres távon, négy éve indultam. Nagyon élvezetesnek találtam. Fontos volt átlépni az első küszöböt, mert a sok edzés után már volt egy eredményem is, ami bizonyította, hogy volt értelme a belefektetett munkának. Szeretem a versenyzést, a számomra is fontosak a jó eredmények, de akkor sem vagyok letörve, ha rossz pályát megyek.

A versenyekről

– Az első bajnoki címemet, a Fejér megyei díjugrató döntőben Balatonvilágoson, a Pulai Lovasparkban nyertem el, az ifjúsági versenyszámban. Az eseményt több forduló előzte meg, ahol pontokat kaptunk, amiket beleszámítottak a végső helyezésbe.

– Emlékezetes verseny volt a györkönyi, a Pincehegy szomszédságában, ahol a III. Szüreti Derbit rendezték. Ez egy egy kilométeres pályán teljesítendő derbi, amit a gyermek kategóriában győztesen teljesítettem, a felnőttek között egy arra az alkalomra kapott vendéglóval a harmadik lettem. A verseny egy kicsit hasonlított a nemzeti vágtára, de az ottani szép hátteret a pincesor adta.

– A X. Kabakán Derbin, Cecén a hatvan kilométeres távon a második helyen értem célba. A Kabóca-pusztai versenyen a 3. helyet értem el. Az idén idáig összesen hét különböző lóval álltam rajthoz.

Téli szezon

– A rossz időjárási körülmények miatt nem áll meg a lovas­élet. Minden nap edzek, Előszálláson vagy Simontornyán, és mellette most kezdek belovagolni két csikót. A versenyekkel a fedeles pályákra kényszerülünk. Ezt a szériát egy új lóval szeretnénk teljesíteni, hogy a tavaszi-nyári szezont végig dolgozó lovat kímélni tudjuk.