A szőlőben otthon érezze magát a borász, ez fontos

A tulajdonos, aki tizennégy éve a cég borásza, ügyvezetője, szóval a mindenese, az előadásával és a kínálatával is sikeres volt.

– A nagyszüleim indították a pincészetet, és a nagymamám neve Gizella. A feleségemmel közösen vettük át az egy hektáros birtokot 2005-ben. Mára már tizennyolc hektáron gazdálkodunk. Mindig volt egy-egy normál szám a fejemben, hogy mi az, ami az ideális lehet, de amikor azt a szintet megugorja az ember és rájön, hogy meg tudja csinálni, akkor mindig elkezd azon gondolkozni, hogy hogyan lehetne még jobb. Direkt nem azt mondom, hogy még több, mert az sosem vezet jóra.

– A minőség azzal garantálható, ha a termőföldön zajló eseményeket a lehető legügyesebben irányítja az ember. Ezeket annak rendeli alá, amilyen célt megfogalmazott az agyában. Az a legfontosabb, hogy a szőlőben otthon érezze magát a borász, és lehetőleg tervszerűen gazdálkodjon. Majd utána jön a többi lépés, hogy mi fog történni a pincében és a piacon.

– Aki a napi nyolcórás munkában gondolkozik, annak nem való a borászkodás. Ez egy folyamatosan motivált embert igényel, aki mindig meg akar újulni, és jó eredményeket szeretne elérni. Emellett képes a természetet is megismerni, és türelmet tanúsítani az irányában. Ezzel kapcsolatban azt szokták mondani, hogy a magyar gazdának négy ellensége van, a négy évszak. Ez a borászkodásra halmozottan érvényes.

Itthon vagy külföldön kell-e értékesíteni a magyar termékeket? – kérdeztük a neves borászt.

– Az utóbbi az években jött meg az a felismerés, hogy ha akarunk, ha nem, ki kell lépni a nemzetközi piacra. Nagyon fontos, hogy megismerjük azt, hogy milyen versenyzőkkel állunk szemben a világban. Ugyanis itthon maradhatunk és ragaszkodhatunk csak a hazai piachoz, de a külföldiek úgyis támadni fogják a miénket. Itthon is fogunk velük versenyezni. Ez egy törvényszerű dolog.

– El kell tudjam magam helyezni ebben a nagy rengetegben – mondja. – Óriási fejlődésen megyünk keresztül. Nagyon gyors folyamatok vannak. Évről évre változnak a trendek. Fontos, hogy megtudjam, hogy mit ér az a minőség, amit garantálni tudunk, és milyen továbblépési lehetőségek vannak belőle. Az összehasonlítás csak úgy megy, ha beugrunk a mélyvízbe.

– A tokaji száraz bor...

– Van ilyen, és nekünk ez az egyik nagy feladatunk: a széles körű bemutatása, mert az még teljesen gyerekcipőben jár. Az aszúról és az édes borokról esetleg hallottak már, de a szárazról már nem valószínű. Tokajban a birtokosnak mindenképpen ezt is kötelező termelnie. Persze vannak olyan évjáratok, amikor nagyon nehéz megfelelő minőségűt készíteni. Ezt megpróbálhatjuk ellensúlyozni egy édes szamorodnival, ami egy aszú beltartalmával vetekszik. Az aszú szerepe óriási a tokaji szortimentben. Az a piramis csúcsa. Abban akkor is gondolkozni kell, ha átmenetileg egy kicsit nehezebb is az értékesítése. Nehéz megkapni érte azt, amit gondol az ember. Az édes borért nem kapkodnak mostanában. Egy kicsit magunk alatt vágtuk a fát ezzel a száraz boros őrülettel, de semmi gond, minden a helyére fog kerülni. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a világ egyik legkomolyabb nemes-édes fehér bora, ami természetes úton készül. Ez egy természeti adottság, ami mellett ki kell tartani. Egy több száz éves történelmi hagyomány, olyan örökség, amivel élni kell.

– Önkritikus terméskorlátozás?

– Szükség van rá, de nem könnyű mutatvány. Amikor nem jó a minőség, akkor inkább el sem készítem az aszút, ami bizony az egzisztencia és önbizalmi okok szempontjából fájdalmas dolog. A türelem egy fontos része ennek a mutatványnak.

– Melyik borait ajánlja?

– Ebben a témában is folyamatosan változik a gondolkozásom és az adottságaink is. Nincs két egyforma évjárat. Rendkívül vátozékony a klíma, és a szőlőfajták erre azonnal reagálnak. Például nehéz egy általános receptet bemutatni az elkészítésre váró száraz bor esetében. Sokféle bor­trend van, amit én favorizálok: a nagyon tiszta illat és íz mellett azonosítható legyen a termőhely és a fajta, jó esetben a fajták. Ezt a száraz boroknál kívánjuk elérni, amiben nyolc-kilenc gramm maradékcukornál nincs több. Ez nagyon sok kihívást rejt magában.

– A fő fajtánk a furmint és a hárslevelű, de abból csak harmadannyi van, mint a másikból. Tehát, ha valamint szeretnénk, akkor a furmintból kell kiindulnunk. Jól aszúsodik, nagyon jól tudja az édes borokat hozni, már amennyire az évjárat is engedi. Emellett amikor megszületik belőle a száraz bor, akkor nagyon jól mutatja a termőhelyet is.