Azokra a tragikus napokra és az áldozatokra emlékeztek

2019.07.03. 17:30

A századik évfordulóra méltó ünnepség keretében avatták fel az emléktáblát

A száz évvel ezelőtti napokra, a Tanácsköztársaság idején kegyetlenül kivégzett hat áldozatra emlékeztek a múlt pénteken Dunaföldváron.

L. Mészáros Irma

A tragikus sorsú elődök leszármazottai mellett ott állt a felavatandó tábla előtt Dunaföldvár város polgármestere, Horváth Zsolt, dr. Bárdos Lászlóné címzetes főjegyző és a képviselő-testület néhány tagja, valamint mindazok, akik régóta fontosnak tartották, hogy ez az emléktábla felkerüljön a főtéren álló városháza falára. Az ünnepség Fafka Júlia megható, szép énekével kezdődött, majd Holmár Zoltán történész, valamint Horváth Zsolt polgármester mondott beszédet. Az emléktáblát Szabó Oszkár katolikus plébános áldotta meg.

Az emlékezők egy csoportja – civil kezdeményezésre, civil fi nanszírozásban és szervezésben készült el az áldozatokra emlékező tábla Fotók: lMI/Dunaújvárosi Hírlap

Tavasszal két írás jelent meg a Dunaföldvári Part-Oldalak című havilapban. Holmár Zoltán, a nyíregyházi Jósa András Múzeum történésze családfakutatás közben figyelt fel a tragikus sorsú, azonos vezetéknevű földvári elődre, aztán talált rá azokra a dokumentumokra, amelyek az 1919. június 21–23-a közötti eseményeket bizonyították. De rögzítette a történéseket és a kivégzettek nevét a katolikus plébánia Historia Domusa is. A földváriak szóbeli emlékezetéről az azóta elhunyt helytörténésztől, Gallai Sándortól hallott lapunk tudósítója. Bizonyítékul szolgált dr. Váry Albert egykori főügyész-országgyűlési képviselő A vörös uralom áldozatai Magyarországon című könyve is, amely 1921-ben jelent meg először, s amelyben 590 személyt tartalmazó összeállításban megadja a vörös terror idején kivégzettek nevét, életkorát, foglalkozását. Emellett a bírósági iratok alapján rövid leírást kapunk a könyvből a gyilkosság helyéről, idejéről, módjáról, valamint a gyilkosságot elrendelőkről. Ebben a listában benne van Dunaföldvár is – hat személyre szóló adatokkal. Az áldozatok: Gál Mihály, Hambalkó János, Holmár Imre, Jankó Ferenc, Miskolczi István és Révész Ferenc.

Holmár Zoltán történész felidézi a tragikus napokat

A két írás hatására az egyik áldozat unokája úgy döntött, emléktáblát állít az áldozatoknak. Kérését a képviselő-testület ellenszavazat nélkül támogatta. Így civil kezdeményezésre, civil finanszírozásban és szervezésben a századik évfordulóra – szinte napra pontosan – méltó ünnepség keretében avatták fel az emléktáblát, s helyezték el a tisztelet koszorúit és virágait. Mind a történész, mind a város polgármestere és a halottakért imát mondó Oszkár atya tanulságként hangsúlyozta: semmilyen eszméért, politikai, vallási ideológiáért emberi életet kioltani nem lehet.

S hogy mi történt száz évvel ezelőtt Dunaföldváron? Holmár Zoltán cikke és a korabeli dokumentumok szerint 1919. június 21-én a vonattal Dunaföldvárra indult „vörös csapat” csak Előszállásig jutott, mert a vasúti síneket felszedve találták. Ekkor lőtték agyon Jankó Ferenc földvári földművest. A terrorcsapat irgalmatlan pusztítással gyalog tört be a községbe. Június 22-én vésztörvényszéket alakítottak és statáriumot hirdettek ki. „Negyvennél több volt azoknak a száma, akiket részben mint ellenforradalmárokat, részben mint túszokat „kihallgatás” végett Aranyos György elé hurcoltak. Aranyos röviden döntött. Négy ember nevét felírta egy darab papírosra, ezt átadta a megalakított rögtönítélő bíróságnak azzal, hogy a megnevezetteket halálra kell ítélni. Így a 60 éves Miskolczi István földbirtokost, 110 hold föld tulajdonosát, Dunaföldvár egyik legvagyonosabb polgárát, a 30 éves Holmár Imre ácssegédet, a 39 éves Hambalkó János fuvarost és a 21 éves Gál Mihály földművest.

Miskolczi István leszármazottai, Tamási Józsefné és Czoborné Jákli Berta

Elsőnek Miskolczi Istvánt lőtték agyon Dunaföldvár főterén, a községházával szemben két ajtó között. Idős korára való tekintettel kegyelemből puskalövésekkel végezték ki. Utána Hambalkó János következett, akit a Szentháromság szobor előtti lámpára akasztottak fel. Őt Gál Mihály követte, akit a nagyvendéglő épülete óraüzletének a cégértartó vasrúdjára akasztottak fel. A keménykötésű legény utolsó pillanatban lerántotta szeméről a zsebkendőt, kihúzott a zsebéből egy nemzeti színű szalagot, és meglobogtatta az akasztást néző tömeg felé. Végül Holmár Imre következett, akit a gyógyszertár sarkán levő lámpavasra akasztottak fel, de a szerencsétlen ember alatt kétszer is leszakadt a kötél. Hiába ordítottak kegyelemért, Rogászka harmadszor is rádobta Holmár nyakára a hurkot, majd harmadszor is felhúzták a szerencsétlent.

Eszméért, politikai, vallási ideológiá­ért emberi életet kioltani nem lehet

A hat dunaföldvári mártírt csupán bő egy hónnappal élte túl maga a rendszer, a Tanácsköztársaság, amellyel együtt a vezetői és hóhérai is elbuktak. A vörösterrort felváltotta a fehérterror, amely azonban szintén nem jelentett megoldást, ugyanis emberek életének kioltásával egyetlen rendszert sem lehet legitimálni” – fogalmaz Holmár Zoltán.

Szembenézni a múlttal, adósságot törleszteni, tisztelegni az áldozatok emléke előtt, s úgy élni, hogy hasonlók a következőkben ne történhessenek – talán ez lehet a történelem egyik sötét foltja megismerésének tanulsága.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!